Anno úgy voltam vele, majd jön ez szinkronosan is, és el is felejtettem. Mostanáig. Gondoltam, rám fér egy kis tragikomédia a halál lehetőségével, így nekiültem. Bár részben mást, de ugyanakkor sokkal jobbat is kaptam. Mivel sem 2023-ban, sem azóta nem lett futtatva, annyira nem meglepő az értékességénél rosszabb IMDB pontja.
Bár a film elején nem mondható el általában (itt sem), hogy tudjuk, hova fut majd ki, mégis, engem megvett a film már a 7. perc végére. Addigra kaptunk egy csajos, A bakancslista filmre kikacsintást, és egy Walter Béla által írt, az egyik 1982-es Szeszélyes évszakokban bemutatott bohózatra, a Mellékhatásra (Sinkovits Imre, Szombathy Gyula, Tábori Nóra) hajazó jelenetet. És ugye, mint írtam, még csak a 7. percnél járunk.
Andie MacDowell túl a hatvanon is tud önmaga lenni. Élő példa rá, van élet 60-on túl plasztikai beavatkozások és hajfestés nélkül is. Bár több éve alig-alig láthattuk filmekben, az évtizedekig szinte csak romkomokban szereplő színésznő ezúttal komoly munkát tett le az asztalra. A kezdeti "azt sem tudom, hol vagyok"-tól a történésekkel sodródáson át a rádöbbenésig és a traumafeldolgozás fázisainak megéléséig, valamint a saját sors tényleges kézbevétele annyira bemutatásra kerül általa, ami valamilyen, saját érintettséget sejtet nekem.
A "háttérmunkás" Tamsin Greig mint sógornő, menedzser, mindenes telitalálat az energiabomba megszemélyesítésére. Intézkedik, támogat, de be is szól. Sírni is csak félrevonultan. A színésznő nevét kevesen ismerik, de a karakteres arca beég a tudatba, és a "biztos láttam, több filmben is" érzetet hozza.
A három "grácia" három különböző korosztályt és három rák stádiumot alakít. Miriam Margolyes a szintén karakteres arcával, jó-rossz szerepeivel (Harry Potter, Babe 1-2, Ítéletnap), a 80 fölöttiségével maga a bizarr nagymamatípus, akit "agyonütni sem lehet", beszól, kimond kimondhatatlant, és aki már rutinos betegség elleni harcos.
Sally Phillips, a középkorú "rockercsaj" (Bridget Jones, Büszkeség és balítélet meg a zombik), aki nem híve semmilyen konfrontálódásnak, a cselekmény egyfajta lökhárítója és állapota ellenére a másik nemmel évődő. Rakhee Thakrar mint a legifjabb, aki bár (ténylegesen is) angol, és (ténylegesen is) indiai származású angol a partnere is, ő hagyományos öltözetet visel, és vallásos. Ezt spékeli meg azzal, hogy úgymond alig van ideje a betegségére, mert a 2 gyermeke, a család miatt túlaggódja magát, amit a sűrűn csörgő telefon még támogat is, miközben minden ilyen telefonos rész tördeli a film menetét, viszont tudatosan.
Mielőtt belerögzülnénk-elvesznénk egy jelenetben, mindig történik valami, pl. az említett hívás(ok), és kapjuk a következő perspektívát. Merthogy elég sok szempontból megmutatják nekünk a történéseket. Pontosabban 7. A négy beteg, a menedzser, a doki és az ápolónő is tesz valamit hozzá.
A "szabadságra" menések fantasztikusan eltalált mozzanatok. Ki, hova, miért menekülne (főleg a fájdalom elől), és külön ínyencség, amiért ezt a többiek is valóságosnak élik meg. Simán elmondható, mind a négyüket megváltoztatja a találkozásuk, mindannyian kapnak valamit a többiektől, és igazából mindannyian a főszereplői a filmnek.
Nagyon ajánlom a jó drámák kedvelőinek, akik észrevesznek értékeket is az életben, a kis pillanatokban, és vevők a mindennapok, valamint a problémák által generált furcsa humorra.
NA Ha jó a vége (2023)
Egy híres színésznő inkognitóban megy gyógykezelésre. A kórházban három különleges és figyelemre méltó nővel találkozik – egy idősödő rockerrel, egy fiatal anyával... több»
Szereplők: Andie MacDowell, Miriam Margolyes, Rakhee Thakrar, Tom Cullen, Michelle Greenidge
