Elenyésző azon momentumok száma, mikor egy adott filmet újranézve felülpontozom magam. A Tűzgyűrűnél ez történt/történik. Egy nagy kliséhalmaz, de emellett egy eszement adrenalinbomba is.
Adott egy izgalmas felütés, egy az óceán mélyén megnyíló résen át időszakosan hatalmas nagy szörnyek (kaijuk) törnek fel a felszínre, amelyek célja – mi más – a Föld leigázása. Az egész emberiség összefog, és hatalmas nagy robotokat építve, úgynevezett jaegerekkel veszik fel a küzdelmet a szörnyekkel szemben. Kezdetben sikerrel, majd természetesen jönnek a kötelező gikszerek, azaz a szörnyek egyre nagyobbak, és egyre inkább alkalmazkodóbbak, kiszámíthatatlanabbak lesznek. Az emberiség pedig hatalmas nagy bajba kerül, pláne, mivel a jaeger program kudarcot vall, és a világ vezetői leállítják az egész programot, hogy más módot találjanak a szörnyek ellen. Na de nem lenne film, ha természetesen be nem bizonyosodna, hogy a jaegereknek mégiscsak van esélyük a Kaijuk ellen.
Hogy is mondjam, eléggé sablonos, elcsépelt ez a recept. De mégis működik. A film egyik hatalmas húzása az, hogy a jaegereknek a működéshez össze kell kapcsolódniuk az őket vezető emberekkel, ezzel tétet adva az egésznek, hiszen ha egy jaeger megsérül, azt érzi az őt irányító személyzet is. Így eléri a film, hogy minden egyes összecsapás szívbemarkoló legyen, és az érzelmeinkre hasson. És hiába elnagyoltak, sablonosak a karakterek, azért egy látványfilmhez képest megvan a karakterívük és a kellő motivációjuk, kvázi a néző együtt fog érezni velük. Mindemellett pedig ott van a látvány és a zene is. Ezekről pedig csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. 2013-as a film, és mai szemmel nézve is oda*asz a látvány. Ramin Djawadi zenei aláfestése pedig tökéletesen kiszolgálja a látottakat. A film előrehaladtával a tét folyamatosan nő, az adrenalin meg robbantja ki a néző ereit.
Oké, vannak benne amolyan Roland Emmeriches, kicsit a Függetlenség napjára hajazó, túl pátoszos, az amerikaiak jól megmentik a világot pillanatok is. De ezekre én nem tudok haragudni, mert egyébként annyira koherensen összeáll a film, csak hagynunk kell magunkat sodródni a cselekménnyel, és eszünkbe sem fognak jutni ezek a pillanatok, hanem élvezni fogjuk minden percét.
A megjelenés idején is láttam, de akkor nem hagyott bennem annyira mély nyomot. Most viszont élveztem minden percét, nagyon ajánlott darab.
75 Tűzgyűrű (2013)
A Csendes-óceán mélyén időnként megnyílik egy kapu, melyen idegen világból származó óriási lények érkeznek a bolygóra. A velük vívott elkeseredett csata az utolsó... több»
Szereplők: Idris Elba, Charlie Hunnam, Ron Perlman, Santiago Segura, Rinko Kikuchi
