Viszonylag hosszú ideig halogattam, mire elszántam magam, hogy megnézzem A sógunt. Főként amiatt is, hogy az eredeti széria nekem amolyan gyerekkori emlék részét képzei, és bár könnyen lehet, ha ma azt újranézném, már nem hozná ugyanazt a hangulatot, ettől eltekintve sokáig kispadon ült nálam ez a széria. Örülök, hogy nem rántott be magával és nem éreztem késztetést arra, hogy egyszerűen csak ledaráljam, mivel bőven ad emészteni valót a történet. A cselekmény tempója szerintem nagyon jól el van találva, így fantasztikus módon bontakozik ki előttünk a világ, tudunk "nézelődni", kedvet kapunk ahhoz is, hogy bármit, amit látunk, hallunk a sorozatban, akár még jobban meg akarjuk ismerni. Az Atticus testvérek elképesztő dolgot műveltek a zenével, egyszerűen felülmúlhatatlan. Ugyanakkor nem tudom azt mondani, hogy várom a második évadot, tartok tőle, hogy ebben valójában nincs több, és hogy innentől kezdve már csak önismétlés lesz a sztori, persz a japán kultúrából jöhet bármennyi.
Viszonylag hosszú ideig halogattam, mire elszántam magam, hogy megnézzem A sógunt. Főként amiatt is, hogy az eredeti széria nekem amolyan gyerekkori emlék részét képzei, és bár könnyen lehet, ha ma azt újranézném, már nem hozná ugyanazt a hangulatot, ettől eltekintve sokáig kispadon ült nálam ez a széria. Örülök, hogy nem rántott be magával és nem éreztem késztetést arra, hogy egyszerűen csak ledaráljam, mivel bőven ad emészteni valót a történet. A cselekmény tempója szerintem nagyon jól el van találva, így fantasztikus módon bontakozik ki előttünk a világ, tudunk "nézelődni", kedvet kapunk ahhoz is, hogy bármit, amit látunk, hallunk a sorozatban, akár még jobban meg akarjuk ismerni. Az Atticus testvérek elképesztő dolgot műveltek a zenével, egyszerűen felülmúlhatatlan. Ugyanakkor nem tudom azt mondani, hogy várom a második évadot, tartok tőle, hogy ebben valójában nincs több, és hogy innentől kezdve már csak önismétlés lesz a sztori, persz a japán kultúrából jöhet bármennyi.