Kicsit mást vártam, mivel sokan horror kategóriába sorolták. Nem baj, szeretem a drámát is, érdekes volt mind a pszichológiai, mind a történelmi vonatkozás.
A film kivitelezése nagyon magas szintű. Szép és erős ábrázolás jellemzi, lassan építkező, egyre sötétebb hangulat, gyönyörű fényképezés, érzékeny színészi játék, világos mondanivaló. Témája olyan társadalomtörténeti részletet mutat meg, ami ma is sok gondolatot vet fel a vallásról, a nők szerepéről, a pszichés betegségekről, és ez jó. Sajnos azonban a gyilkosok áldozatként való megjelenítése megakadt a torkomon. A film végén megjelenő szöveg szerint a két kivégzett nőnek és a gyermekeknek akartak emléket állítani. A gyermekeket értem. A gyilkosok helyett viszont inkább azoknak a hasonló sorsú nőknek kéne emléket állítani (és valószínűleg ők voltak többen), akik a kárhozattal járó önpusztítást vagy a gyötrelmes életet választották. Mély bugyrai vannak a kilátástalanságnak, a depressziónak, amit fájdalmasan átélhetővé tesz a film, akárcsak a vallásos világképű ember iszonyodását és félelmét a kárhozattól, de gyermeket ölni (mert őket a legkönnyebb) előre eltervezetten, hogy aztán feloldozva, Mária nevével az ajkán juthasson a mennyekbe az elkövető, eleve önző és kegyetlen természetet feltételez.
Az üzenete így morálisan kétséges számomra, de mindenképp elgondolkodtató és fájóan szép alkotás.
Kicsit mást vártam, mivel sokan horror kategóriába sorolták. Nem baj, szeretem a drámát is, érdekes volt mind a pszichológiai, mind a történelmi vonatkozás. A film kivitelezése nagyon magas szintű. Szép és erős ábrázolás jellemzi, lassan építkező, egyre sötétebb hangulat, gyönyörű fényképezés, érzékeny színészi játék, világos mondanivaló. Témája olyan társadalomtörténeti részletet mutat meg, ami ma is sok gondolatot vet fel a vallásról, a nők szerepéről, a pszichés betegségekről, és ez jó. Sajnos azonban a gyilkosok áldozatként való megjelenítése megakadt a torkomon. A film végén megjelenő szöveg szerint a két kivégzett nőnek és a gyermekeknek akartak emléket állítani. A gyermekeket értem. A gyilkosok helyett viszont inkább azoknak a hasonló sorsú nőknek kéne emléket állítani (és valószínűleg ők voltak többen), akik a kárhozattal járó önpusztítást vagy a gyötrelmes életet választották. Mély bugyrai vannak a kilátástalanságnak, a depressziónak, amit fájdalmasan átélhetővé tesz a film, akárcsak a vallásos világképű ember iszonyodását és félelmét a kárhozattól, de gyermeket ölni (mert őket a legkönnyebb) előre eltervezetten, hogy aztán feloldozva, Mária nevével az ajkán juthasson a mennyekbe az elkövető, eleve önző és kegyetlen természetet feltételez. Az üzenete így morálisan kétséges számomra, de mindenképp elgondolkodtató és fájóan szép alkotás.