A mai filmgyártás klasszikus betegsége, amikor egy zseniális, évezredes alapanyagból sikerül csinálni egy felületes, lecsupaszított látványfilmet, amiből pont a lényeget, a mélyebb szellemi tartalmat hagyják ki. Nagy hírverés, óriási harangozás, a végeredmény pedig egy nehezen induló, üresen kongó tabló — legalábbis az első órában.
Van viszont a filmben egyetlen olyan jelenet, ami miatt mégis érdemes megállni egy pillanatra, mert a felszín alatt pontosan rávilágít az emberi természet legalsóbb szintjére. A történet valójában csak egy óra tíz perc után, ezzel a boszorkányos jelenettel kezd igazán beindulni és életre kelni.
Amikor kikötnek Aiaié szigetén, és Kirké, a boszorkány/istennő csapdát állít Odüsszeusz embereinek: az ételükbe mérget kever, amivel elhomályosítja az elméjüket, leépíti az önuralmukat, és elfeledteti velük az emberi mivoltukat. A férfiak a méreg hatására gátlástalanul, állati módon kezdenek el habzsolni és zabálni. Kirké ezzel a „vendégszeretettel” csalja őket tőrbe: felszínre hozza a bennük lévő legalacsonyabb szintű, kontrollálatlan ösztönöket.
Amint teljesen lealacsonyodtak az étel feletti raboskodásig, Kirké a varázsvesszőjével megérinti őket, és disznóvá változtatja mindegyiküket — a testük sertéssé válik, de a tudatuk fogságban marad a disznótestben.
A film ezen a ponton (talán akarva, talán akaratlanul) rátapint valami nagyon igazra. Kirké tette nem puszta gonoszság, hanem diagnózis: a férfiak többsége valójában nem a tudatosságát vagy a szellemét használja, hanem a vágyai és az étvágya rabja — ő csupán a külső alakjukat igazítja ahhoz, amilyenek belül, a tudatuk mélyén valójában. Nem véletlen, hogy ez a varázslat nem hat Odüsszeuszra: ő nem enged a vak ösztönöknek, belső tartása és ébersége megóvja a lealacsonyodástól.
A történet innen vett lendülete mutatja meg a film másik fontos rétegét. Ahogy a legénység tagjai sorra elbuknak a saját mértéktelenségük és gőgjük miatt a további veszélyek során, nyilvánvalóvá válik: a tudatosság hiánya törvényszerűen pusztuláshoz vezet.
Amikor pedig Odüsszeusz végre hazatér Ithakába, a film egy újabb emberi torzulásra mutat rá: a kérők hadára. Ezek a férfiak pontosan ugyanazt a mintát követik, mint a szigeten disznóvá vált társaik. Élősködnek, más vagyonát és munkáját dézsmálják, gátlástalanul zabálnak és isznak, miközben a nőt csak trófeának tekintik. Ezzel szemben Penelopé csendes belső tartása, türelme és szellemi fegyelme az egyetlen, ami megőrzi az emberi méltóságot ebben a lealacsonyodott közegben.
A külföldi kritikák (az amerikai és angol lapok) jobbára azon fanyalognak, hogy a film lassú, vagy hogy hiányoznak a látványos hollywoodi CGI-szörnyek. De a valódi hiányosság nem a trükkökben van, hanem abban, hogy a rendezés képtelen volt ezt a mély, szellemi és ösztönös szembenállást végigvinni a teljes játékidőn. Megmaradt egy közepes, kihagyott ziccerekkel teli feldolgozásnak, amit csupán egy-egy ilyen pontos, tűéles és elgondolkodtató jelenet mentett meg a teljes feledéstől.
79 Odüsszeia (2026)
akció | dráma | fantasy | kaland
Odüsszeusz, Ithaka legendás görög királya a trójai háború után hosszú és veszélyes útra indul hazafelé. Útközben olyan mitikus lényekkel találkozik , mint a küklopsz,... több»
Szereplők: Matt Damon, Anne Hathaway, Charlize Theron, Tom Holland, Robert Pattinson
