Én könyörgöm a komikusoknak, hogy ne erőltessék bele a kéretlen, értelmetlen, fantáziátlan szkeccskomédiás jeleneteiket a horrorfilmjei(n)kbe. Eleinte még vicces volt, ahogy a fegyverekkel tapasztalatlan Bryan reagált, amikor hirtelen élet-halál harcban találta magát, ám amikor ezt a tónust a film az első felvonást követően még mindig nem vetkőzte le, kezdett lehervadni a számról a mosoly. Még a film érzelmi tetőpontja (amikor Bryan egy hangüzenetben elköszönt a közös gyermeküket váró barátnőjétől, félve, hogy többé nem fogja látni az életben) is egy mafla poénba torkollott. Ez a film azt az érzetet keltette, mintha a rendező, Zach Creggert elutasította volna az SNL, és cserébe úgy döntött volna, hogy csak azért is leforgatja az általa megálmodott vicceket, ha kell, akkor akár hivatalos filmadaptációként is. A horror részek pedig szintén inspirációtól mentesek voltak, kvázi egy az egyben A dolog lett lenyúlva a csápos testhorrort illetően, de vannak képek és snittek, amelyek kifejezetten parásra sikerültek. Például amikor a sötét ajtókeretből előbukkannak végtagok, aztán még több, olyan szögben és mennyiségben, amelyet emberi lénynek nem lenne lehetséges produkálnia. Bárcsak a film maradéka is maradt volna inkább hű a horror műfajához, semmint a vígjátékéhoz!
Én könyörgöm a komikusoknak, hogy ne erőltessék bele a kéretlen, értelmetlen, fantáziátlan szkeccskomédiás jeleneteiket a horrorfilmjei(n)kbe. Eleinte még vicces volt, ahogy a fegyverekkel tapasztalatlan Bryan reagált, amikor hirtelen élet-halál harcban találta magát, ám amikor ezt a tónust a film az első felvonást követően még mindig nem vetkőzte le, kezdett lehervadni a számról a mosoly. Még a film érzelmi tetőpontja (amikor Bryan egy hangüzenetben elköszönt a közös gyermeküket váró barátnőjétől, félve, hogy többé nem fogja látni az életben) is egy mafla poénba torkollott. Ez a film azt az érzetet keltette, mintha a rendező, Zach Creggert elutasította volna az SNL, és cserébe úgy döntött volna, hogy csak azért is leforgatja az általa megálmodott vicceket, ha kell, akkor akár hivatalos filmadaptációként is. A horror részek pedig szintén inspirációtól mentesek voltak, kvázi egy az egyben A dolog lett lenyúlva a csápos testhorrort illetően, de vannak képek és snittek, amelyek kifejezetten parásra sikerültek. Például amikor a sötét ajtókeretből előbukkannak végtagok, aztán még több, olyan szögben és mennyiségben, amelyet emberi lénynek nem lenne lehetséges produkálnia. Bárcsak a film maradéka is maradt volna inkább hű a horror műfajához, semmint a vígjátékéhoz!