Az oxfordi évem pont az a film, amit egy forró nyári estén bekapcsolsz egy pohár borral, és mire észbe kapsz, a végén ülsz könnyes szemmel, csendben, és azon gondolkodsz, hogy vajon megéri-e mindent kockára tenni egy évnyi életért – vagy egy pillanatnyi szerelemért.
Nagyon vártam a premiert, és ez részben Sofia Carson miatt volt: szerintem nemcsak gyönyörű jelenség, de van benne valami olyan természetes báj, amit kevesen tudnak képernyőre vinni. Most sem okozott csalódást. Corey Mylchreestet eddig csak néhány dologban láttam, de most is sziporkázik.
A film története ismerős lehet sokaknak, akik látták a Mielőtt megismertelek című filmet: egy ambiciózus fiatal nő (Anna), aki ösztöndíjjal Oxfordba kerül, beleszeret egy karizmatikus, de titkot rejtegető fiúba (Jamie), és a kapcsolatuk egyre mélyebbé válik, mígnem szembesülniük kell azzal, hogy az élet nem mindig ír romantikus forgatókönyvet.
A párhuzamok annyira egyértelműek, hogy nehéz nem összehasonlítani a kettőt – hasonló karakterívek, hasonló érzelmi ív, és igen, hasonló végjáték is. Ami mégis különlegessé teszi Az oxfordi évemet, az maga a helyszín. Oxford nemcsak hátteret ad, hanem karakterként van jelen: a ködös reggelek, a vörös téglás épületek, a könyvtárak és padok közé szőtt párbeszédek olyan hangulatot teremtenek, amitől az egész filmnek lesz egyfajta melankolikus varázsa. Már önmagában ezért is érdemes megnézni – és valljuk be, a film végére Oxford kicsit minden néző szívébe beköltözik.
A karakterek szerethetők, szellemesek, néha kicsit túl íróiak, de ez megbocsátható. A humor nem harsány, inkább finom, ironikus, helyenként nagyon is szíven üt. A film nyilván nem váltja meg a világot – de szerencsére nem is próbálja. Az viszont biztos, hogy egy szép, érzelmes történetet mesél el két emberről, akiknek meg kellett tanulniuk, hogy a szerelem néha nem a boldog végben, hanem a folyamatban él.
A szülők – különösen Jamie-é – érdekes morális kérdéseket vetnek fel: meddig mehet el egy szülő a gyermekéért? Mikor lesz a „segítségből” kontroll? Ezek a jelenetek sajnos nem kapnak akkora súlyt, mint érdemelnének, de a téma ott van, és rezonál. Ahogy az is, hogy a film nem ad klasszikus feloldást: nem happy end, hanem valami sokkal realisztikusabb. Szomorúbb, talán. De őszintébb is.
Összességében Az oxfordi évem egy finoman megírt, látványilag gyönyörű, szívszorító film, amely ugyan nem újítja meg a romantikus drámák műfaját, de nem is akarja. A célja egyszerű: elmondani egy történetet két emberről, egy rövid évről, egy szerelemről – és abban maradéktalanul helytáll. Aki valami könnyed, mégis érzelmileg tartalmas filmet keres, annak ez egy igazán szép választás. Nem fogsz benne minden másodpercet imádni, de a végén valószínűleg úgy állsz fel, hogy valamit mégis megmozgatott benned. És ez – szerintem – a legfontosabb.
NA Az oxfordi évem (2025)
dráma | romantikus | vígjáték
Anna, egy ambiciózus amerikai diáklány Oxfordba utazik, hogy megvalósítsa álmát, de találkozik egy elbűvölő helyi lakossal, ami mindkettőjük életét megváltoztatja. több»
Szereplők: Sofia Carson, Dougray Scott, Catherine McCormack, Corey Mylchreest, Harry Trevaldwyn
