Sajnos elég ritka, amikor egy film egyszerre akar komoly és humoros is lenni, és abból valami jól sül ki. Ez a Nincs más választásnak sem sikerül. El tudnám képzelni ezt a filmet/témát kizárólag komoly, sötét filmként is, de rengeteg valóban humoros jelenettel is – amikből elvétve kaptunk csak. De akár lehetett volna egy sokkal melankolikusabb, "koreaibb" film is – gyakorlatilag bármelyik megoldás jobb eredménnyel kecsegtetne. És akkor ott van még a történetvezetés... elképesztően lineáris, egysíkú; ha elolvastad azt az egy mondatot, miről fog szólni a film, akkor gyakorlatilag láttad a filmet. Amikor feltűnnek új szereplők, azt hiszed, na, majd most, most majd beindul a film! De azok is csak ugyanolyan súlytalan szereplők, mint a többi, 0 hatással a történetre. Csalódás volt a film.
Sajnos elég ritka, amikor egy film egyszerre akar komoly és humoros is lenni, és abból valami jól sül ki. Ez a Nincs más választásnak sem sikerül. El tudnám képzelni ezt a filmet/témát kizárólag komoly, sötét filmként is, de rengeteg valóban humoros jelenettel is – amikből elvétve kaptunk csak. De akár lehetett volna egy sokkal melankolikusabb, "koreaibb" film is – gyakorlatilag bármelyik megoldás jobb eredménnyel kecsegtetne. És akkor ott van még a történetvezetés... elképesztően lineáris, egysíkú; ha elolvastad azt az egy mondatot, miről fog szólni a film, akkor gyakorlatilag láttad a filmet. Amikor feltűnnek új szereplők, azt hiszed, na, majd most, most majd beindul a film! De azok is csak ugyanolyan súlytalan szereplők, mint a többi, 0 hatással a történetre. Csalódás volt a film.