Vannak filmek, amelyek nem akarják megváltani a világot. Nem akarnak nagy igazságokat a pofánkba tolni, nem akarnak mindenáron katartikusak lenni, egyszerűen csak elmesélnek egy történetet emberekről. Olyan emberekről, akik valahol elcseszték, és szerintem a No Hit Wonder pontosan ettől működik.
Mondják a szakemberek, és a saját életünkben is megtapasztalhatjuk, hogy a sérüléseink valahogy összekötnek bennünket. Nem kell ugyanazt átélnünk ahhoz, hogy értsük egymást, elég, ha hajlandóak vagyunk figyelni. Ez talán a film egyik legfontosabb gondolata. Mindannyian hordozunk valami sz@rt az életünkben. Rossz lépéseket, elrontott kapcsolatokat, meg nem tett dolgokat, kihagyott lehetőségeket, rosszkor meghozott vagy éppen meg nem hozott döntéseket, olyan mondatokat, amelyeket jobb lett volna kimondani, és olyanokat is, amelyeket egyáltalán nem kellett volna. A különbség legfeljebb annyi, hogy ki mihez kezd ezekkel.
A No Hit Wonder pedig nem azt mondja, hogy majd minden rendbe jön, ha egyszerűen pozitívan gondolkodunk. Szerencsére nem ilyen idegesítő motivációs plakátfilm. Inkább azt mutatja meg, hogy néha egy másik ember kell ahhoz, hogy egyáltalán képesek legyünk szembenézni saját magunkkal. Ehhez persze hagyni kell, hogy a másik hasson ránk. Figyelni kell, hallgatni kell, együtt kell működni. Ez rohadt nehéz. Sokkal egyszerűbb bezárni magunkat, mint beengedni valakit oda, ahol fáj. Sokkal egyszerűbb azt mondani, hogy „én már csak ilyen vagyok”, mint elismerni, hogy bizony lehet, hogy mi is elrontunk dolgokat, és talán még nehezebb elfogadni, hogy attól, mert valaki sérült, még nem feltétlenül rossz ember. Csak ember.
A film legszebb húzása, hogy a zenére épít, mert a zene valami egészen különleges dolog. Nem kérdezi meg, hogy milyen napod volt, nem érdekli, hogy hány éves vagy, honnan jössz, mennyi pénzed van, vagy hány rossz döntést hoztál az életedben. Ha elkap, akkor elkap, és képes olyan dolgokat előhívni belőlünk, amiket szavakkal talán soha nem tudnánk megfogalmazni. Ezért működik a No Hit Wonder. Persze nem hibátlan. Időnként érezni rajta, hogy bizonyos érzelmi fordulatokat kicsit túlságosan is szeretne a néző szájába rágni, és vannak pillanatok, amikor a kiszámíthatóság is bekopogtat. A film alapvetően szerethető és őszinte, de néha túl kényelmesen mozog a feel-good dráma megszokott szabályai között. De engem ez nem zavart. Csak néztem, és azon gondolkodtam, hogy valójában mennyire hasonlítunk egymásra. Lehetünk teljesen különböző emberek, más élet, más háttér, más hibák, más veszteségek, de valahol mindannyian cipelünk valamit, és talán a gyógyulás sem feltétlenül azt jelenti, hogy egyszer csak minden seb eltűnik. Lehet, hogy csak megtanulunk együtt élni velük, és néha ebben segít egy másik ember, néha egy beszélgetés, néha egy ölelés, néha pedig egy jó dal.
A No Hit Wonder erről mesél. Nem tökéletes emberekről, hanem sérült emberekről, akik megpróbálnak valamit kezdeni azzal, amit az élet rájuk rakott. Emberek vagyunk, akik próbáljuk valahogy kirángatni magunkat abból, amit korábban mi, mások vagy egyszerűen az élet szétvert körülöttünk.
56 A boldogság slágere (2025)
Egy sikertelen öngyilkossági kísérlet után az egykori popénekes Daniel a pszichiátrián köt ki. Szabadulása szokatlan feladathoz kötődik: egy depressziósokból álló terápiás... több»
Szereplők: Florian David Fitz, Nora Tschirner, Sebastian Blomberg, Bibiana Beglau, Corinna Kirchhoff
