Rettentően érdekes volt. Több szempontból is. Először is, ez az első malayalam nyelvű film, amit látok (magyar felirattal), aztán maga a sztori is egy olyan időszakban játszódik, amiről mi európaiak nem sokat tudunk.
Érdekesen indul, két eléggé legatyásodott fiatalról szól Krishna Das (Prithviraj) és legjobb barátja Thanseer/Tarzan(Prabhu Deva) hirtelen megtudják, hogy Krishna Das földjét nem adták el a szülők, bérbe volt adva, a bérleti idő lejárt, a föld szabadon eladható. Mint kiderül hatalmas földterületről van szó, de mikor Krishna odautazik, elrabolják. Elrablója egy törzsi vezető Thankachan (Arya), aki nem engedi szabadon addig, amíg el nem meséli Krishnának, hogy honnan is származik, kik voltak az ősei, akik Urumival (ez egy szablyaszerű, görbe kard, ami hajlékony fémből készül, úgy használják, mint az ostort) harcoltak a portugálok ellen.
Arya persze nem főszereplő, valójában narrátora a történetnek, illetve a főszereplő Kelu (Pritviraj) apját alakítja még, aki a chirakkal törzs királya, amíg de Gama le nem mészárolja. Vidya Balan is két rövidebb jelenetben szerepel, egyszer mint a falu tanítónője, aki ellenzi a föld eladását, majd egy amolyan erdei jós/tündér, vagy mit alakít még. És pl. Tabu is csak egy tánc erejére, de beugrott a sztoriba. Privirajon kívül Prabhu Deva a másik főhős, Kelu legjobb barátja, aki az árvaságra jutott kisfiút oltalmába veszi, és Vavvaliként kitart mellette mindhalálig. A leginkább említésre méltó alakítást Genelia D'Souza nyújtja, aki arakkal hercegnőként nem csillogó szárikban, arany ékszerektől roskadozva múlatja az időt, hanem kiveszi a részét a harcokból, és legendás nevet szerez magának, olyat, hogy a portugálok keserűen emlegetik, mint a nőt, aki 10 portugált gyilkolt le, akik meg akarták erőszakolni. És bizony a színésznő valószínűleg rendes kiképzésen és edzésen vehetett részt, mert tényleg odateszi magát, és nem csak imitálja a mozdulatokat, hanem valóban látványos akciójelenetekben forgatja a kardot, husángot, tőrt, vagy akár kötelet, ami éppen a keze ügyébe akad. Nem tudom, hogy mennyi igazság van a történetben, és a chirakkal trón örököse tényleg megkísérelte-e Vasco de Gama megölését, de akár ez is lehetett. Bár a portugálokat néha szinte kutyáknak ábrázolták a jelenetekben (itt azért voltak fenntartásaim, az akkori időkben az udvari etikettől nyársat nyelt fajankók voltak, nem pedig ugató, idétlen majmok), de a ruhák és fegyverek korhűek. A daloknak és táncoknak jelentésük van a filmben, mindegyik szervesen illeszkedik a sztoriba.
Nekem nagyon tetszett a film, leginkább Shahrukh Khan Asóka című filmjére emlékeztet.
