A Lázadás színvonalát nemcsak hozza, hanem meg is haladja a Forradalom. Már a nyitójelenet hatásosan letisztázza, mennyi idő telt el, és milyen pusztító következményekkel járt a vírus az emberiségre nézve. A posztapokaliptikus hangulat már az első képkockáktól átüt – a lepusztult Golden Gate híd látványa egyszerre szomorú és lenyűgöző.
Drámailag továbbra is rendkívül erős filmről van szó. A fantasztikus CGI most már tényleg új szintre emeli a majmok ábrázolását, minden mozdulatuk természetes és érzelemmel teli. Külön ki kell emelni Gary Oldman játékát is. Nem főszereplő ugyan, mégis, amikor megjelenik a vásznon, erőteljes érzelmi töltetet hoz magával – a jelenet, amikor a törött laptopján nézi elhunyt családja képeit, különösen szívbemarkoló.
A film egyik legnagyobb erénye, hogy nincsenek egyértelműen jók vagy rosszak. Mindkét oldal motivációja érthető és árnyalt, ami ritka egy blockbuster esetében. A Ceasar és Koba közötti feszültség fokozatosan épül fel, és miközben végig érezzük a puskaporos hangulatot, a karakterek döntései minden pillanatban súlyt kapnak. Ez nem egy tipikus akciófilm – ez egy komoly dráma, sci-fi köntösben.
Lehet, hogy csak én látok bele túl sokat, de a film zenéje – főleg az egyszerűbb, visszafogott dallamok – több ponton is a Charlton Heston-féle klasszikust idézte fel bennem, és ez egyáltalán nem volt zavaró, sőt jól esett ez a fajta tiszteletadás. A Forradalom rengeteget ad hozzá a Majmok bolygója univerzumhoz. Szépen felépíti a közelgő háború okait, miközben ember és majom egyaránt tükröt tart a néző elé.
A lezárás után marad bennünk kérdés, feszültség, de ami a legfontosabb: kíváncsiság. Ezt hívják jó folytatásnak. Minden adott egy ütős trilógiazáráshoz, és ha marad ez a minőség, ez a világ nagyon sokáig velünk maradhat.
Zseniális darab – nemcsak rajongóknak.
