Alice és Steve

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Az Alice és Steve szerintem egy kifejezetten kemény és nehéz alaphelyzetre épül. Van egy ötvenes férfi és egy ötvenes nő, akik harminc éve barátok, sőt korábban együtt is voltak. Aztán történik valami, amire egyikük sem számít, ugyanis a nő huszonéve... Többs lánya és az ötvenes legjobb barát egymásba szeretnek. Innen indul a történet, és innentől gyakorlatilag mindenki bajban van. A sorozat egyik legnagyobb erőssége, hogy szinte mindenkivel tudunk azonosulni. Nem osztja ki egyszerűen a jó és a rossz szerepét, hanem részről részre egyre jobban kibontja a karaktereket. És nemcsak a főszereplőket, hanem a körülöttük lévő emberek is fokozatosan válnak egyre összetettebbé. Kiderül, hogy mindenkinek van valami saját harca, bizonytalansága, félelme vagy éppen feldolgozatlan problémája. Tulajdonképpen mindenki megpróbálja valahogy megugrani önmagát, elfogadni azt, amire nem készült fel, megbirkózni olyan helyzetekkel, amelyekre nincs igazán jó megoldás, és ettől lesz az egész sokkal emberibb, mint egy egyszerű romantikus történet. A sorozat ráadásul ezt nem akarja túldramatizálni. Van benne humor, dráma, kellemetlen pillanat, apró emberi csavar és rengeteg olyan helyzet, amin egyszerre nevetünk és érezzük azt, hogy „na, ebben azért én sem tudnám, mit csinálnék”. Az Alice és Steve számomra pont azért jó, mert hagyja, hogy az emberek és a kapcsolataik fokozatosan váljanak egyre bonyolultabbá. A lezárás pedig kifejezetten olyan, hogy jöhet a folytatás!