Angyalarc

Sötét hangulatú, remek film noir, amelyben Diane alakjában a forgatás idején 23 éves Jean Simmons lopta el a show-t. Soha nem lehetett tudni, mi rejtőzik a gondolataiban. Ezzel a femme fatale különleges, összetett típusát jelenítette meg. Lélektanilag hiteles, hiszen a mostohaanyja iránti érzelmeit a féltékenység uralta. Mentális problémáit ügyesen titkolta, vonzó megjelenése segített ebben. Frank szerepében Robert Mitchum a pók hálójába keveredett légyként menekülni próbált, de a szálakat Diane mozgatta. A lány magányos sétája az üresen kongó házban emlékezetes jelenet, amely során rájött, hogy minden hiába történt, nem érte el a célját. Ekkor fogalmazódott meg benne a végső döntés. Számomra az egyetlen kissé felesleges rész a tárgyalótermi volt, az autók működési mechanizmusa engem teljesen hidegen hagyott, bár ennek a résznek funkcionálisan fontos szerepe volt. Megemlítésre méltó Harry Stradling operatőri munkája, és Dimitri Tiomkin cseppet sem hivalkodó kísérő zenéje. Az európai „migráns”, Otto Preminger ezzel a filmmel is sikeresen növelte hírnevét.