Az igazi fák sosem horkolnak

Az Elhagyatott Réten szerdánként van a Bújócskázás Világnapja. Szerda van, így a kuflik is bújócskázni kezdenek.
Valér a hunyó. Mindegyik kufli talál magának búvóhelyet, csak Bélabá, a legöregebb kufli nem tudja, hova bújjon. Tanácsot kér egy lábascsigától. A csiga szerint Bélabá leginkább egy öreg, kiszáradt fára hasonlít, úgyhogy legjobb lesz, ha a fák között rejtőzik el. Bélabá így is tesz. Miközben mozdulatlanul áll a fák között, elalszik. Azt álmodja, hogy ő egy igazi, zöld lombú fa: odújában mókus tanyázik, ágai között pók szövögeti a hálóját, gyökerei között pedig a rét állatai találnak otthonra... Eközben Valér sorban megtalálja a rejtőzködő kuflikat. Együtt indulnak Bélabá keresésére. Az öreg kufli egy álombeli madár kiabálására ébred. Nagyon elcsodálkozik, amikor megpillantja barátait. Azok elárulják neki, hogy hangos horkolása vezette nyomra őket. Bélabá elmeséli nekik az álmát.
A kuflik hazafelé menet arról beszélgetnek, milyen érdekes volna álmukban bújócskázni. Mikor hazaérnek, elhatározzák, hogy ezt rögtön ki is próbálják! Gyorsan leheverednek a kuflikupac tetején, és a nap hátralévő részében álmukban folytatják a bújócskázást. (filmhet)