A portréfilm egy hároméves antropológiai terepmunka lezárása, mely egy középkorú férfi személyiségén és életútján keresztül enged bepillantást egy recens társadalmi jelenség sajátosságaiba. A film a főhős évszakokhoz kötődő tevékenységein keresztül mutatja be e kettős lét: a ”bahamaság” és a ”hétköznapiság” mögött húzódó egyéni, sorsfordító, marginalitásba kényszerítő személyiségjegyeket. Szerkezete hűen követi a forgatások során egyre mélyülő kapcsolat fokozatait, amely a kocsmától vezetett el az otthonig, a falu bolondja szereptől az emberig.
