A Brooklyn 45 veterán katonák háború utáni világát dolgozza fel. A sztori körüljárja, hogy a második világháború milyen traumákat halmozott az emberekre, és milyen irracionális gondolatokat ültetett a fejükbe. A film ezt egy természetfeletti erőként mutatja be, melyben egy szellem erőlteti rá az emberekre a sztereotípiájukat és a háborús világképüket. Ez egy ügyes metafora, és érdekes szituációkat hoz létre még akkor is, ha a film leegyszerűsít pár karaktert, és néha inkább kliséket, mint valós személyeket látunk. A látványvilág azonban elég fura, és olyan, mintha egy gyerekeknek szóló ijesztgetős filmet látnánk, nem egy filozófiai és lélektani drámát. Ezt a kettősséget végig nem értettem, lehet, a rendező valamire utalni akart vele, de csak a Szellemirtók jutott róla eszembe, és attól filmtől nem is lehetne messzebb a Brooklyn 45. A narratíva nagy része emberek beszélgetéséből áll, és nagyjából lehet látni, hova vezet a sztori.
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
