Az ember egy bizonyos kor után - talán amikor öreg már - legyint, azt mondja: mindegy. Mindegy, hogy élek vagy csak gondolom, mindegy, ha esetleg mások gondolnak csak engem, mindegy, álom-e vagy valóság ez az egész. Itt van velem minden, ami volt, a kismackó, a régi utazások, tengerek, apuka és nagymama is itt van, meg ti, gyermekeim - együtt vagyunk mind. Éldegélek. Aztán majd meglátjuk.
