Hosszú alkony

Az öregséget is harmonikusan megélő, aktív és szellemileg teljesen friss régésznő tanítványaival éppen egy kutatási eredményét ünnepli. Szülőföldjén járva, hazafelé menet hirtelen kiszáll az autóból és sofőrjét hazaküldi. A napsugaras hangatábla gyerekkorát idézi, s ő boldogan indul neki az ismerős tájnak. De hamarosan eltéved és egy kivénhedt távolsági busszal folytatja útját az éjszakában. Álom és az ébrenlét határán valószínűtlen dolgok történnek meg vele: a buszsofőr ördögi arcot ölt és kiteszi a buszból, s ő áll a zuhogó esőben, először egy elgázolt fiú holtteste fölött, majd a csatlakozásra várva. Két sötét figura elviszi egy kocsmáig, melynek kiadó szobájában gyermekkori barátjára lel, s lezuhan az elkorhadt falépcsőn. Aztán kezdődik mindez újra, barátságos sofőrrel, születésnapját köszöntő régésztanítványaival otthon, hogy a fürdőszobából kilépve megtalálja ugyanazt a falépcsőt, ahol az álmok is véget érnek.