Nincs boldogabb ember a legénybúcsúját és lakodalmát tartó Ondrisnál, hiszen legszebb álma teljesült be: elnyerte szerelmének, apja gyámleányának, a Németországban taníttatott Jadvigának a kezét, és hazacsábíthatta ezt a delejesen vonzó, de veszedelmesen titokzatos nőt. De hamar elkezdenek összekuszálódni a szálak.
Hamar sor került az 1997-ben megjelent regényszenzáció megfilmesítésére, de sajnos csak a cselekmény itt-ott bántóan hiányos vázát sikerült az adaptációnak visszaadnia. A forgatókönyvet a rendezőnő a szerzővel együtt írta, de ahogy egy interjúban olv... Többastam, egy több részes TV-sorozat jóval többet tudott volna nyújtani. Nekem Jadviga alakítója, Tóth Ildikó – nem is tudom miért – nem igazán tetszett, őt igazán neki illő szerepben csak a legutóbb látott „Színésznő”-ben (Bara M. emlékfilm) láttam, ő volt a besúgó barátnő. Az Ondriskát alakító Bodó Viktor (akkori fh.), aki azóta fel is hagyott a színészkedéssel, szerepjátszását túl harsánynak találtam. Ami nagyon nem tetszett, az az egész filmre jellemző rengeteg szexjelenet volt, mert akárhogy is vesszük a filmnek nem kellett volna az „Emmanuelle” hangulatát árasztania, különösen, ha Tóth Ildikó és Sylvia Kristel bájait vetjük össze. Nem kétséges, hogy az utóbb említett színésznő erotikus kisugárzása mennyivel erőteljesebb. Kár ezért a filmért, mert érzésem szerint nem sikerült a regény elolvasására bírni a nézőket.