Zahariev utolsó filmje saját nemzedékének kitaszítottságáról vall. Hőse egy öregember, aki sokáig várt a társadalmi változásokra, s most mégis idegennek érzi magát a beköszöntő új világban. Humanista elveivel teljesen magára marad. Nem számíthat se a fiára, se a hajléktalanok szolidaritására.
