Főzőklub - A második fogás

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A Főzőklub - A második fogás (Madklubben: Hjemme Igen) egy vérbeli, szeretnivaló dán folytatás. Az aranyos film középpontjában a főzés és a gasztronómiai sztráda áll, a szerelem és az életigenlés mellett. A megbonthatatlan barátság erejét a csodás, f... Többriss, kertből származó zöldség-gyümölcs alapanyagok keltik életre, amelyekből a barátnők ínycsiklandó fogásokat varázsolnak. A rendező, Charlotte Sachs Bostrup tökéletes ritmusú, vidám és megható atmoszférát teremtett. A tapasztalt forgatókönyvírók (Charlotte Sachs Bostrup, Iben Gylling, Nina Lyng) közös munkája révén a karakterek mélyebbek, a humoruk pedig még életszerűbb, mint korábban. A fülbemászó és hangulatos zene Kristian Eidnes Andersen munkája, ami minden jelenetet tökéletesen fest alá. Dánia festői tájai és bája azonnal rabul ejtik a nézőt. A zseniális szereplők, Kurt Ravn, Mia Lyhne, Troels Lyby, Ellen Hillingsø, Lars Simonsen, Stina Ekblad, Kirsten Lehfeldt, Kirsten Olesen mindent beleadnak, hogy igazán hiteles alakítást nyújtsanak a vásznon. Mindent összevetve ez az alkotás egy igazán szívmelengető érzés; párommal együtt néztük ezt a kedves és szerethető filmet. Nagyon jól szórakoztunk. Nálam 5/5 csillag

Annyira bájos film ez a gasztro-vígjáték! A karakterek kedvesek, a poénok jók, és olyan érzésed lesz utána, hogy azonnal hívnád a haverjaidat egy közös főzésre. Oké, nem minden üt, de legalább feel-good marad a hangulat.

Szívmelengető film, főleg ha szereted az ilyen ‘élet közben’ történeteket. Nem pörög nagyon, de a barátnők dumája és a közös vacsorák tényleg jól adták. Néha kicsit klisésnek érződött, de összességében aranyos.

Szerintem a Főzőklub – A második fogás (2026) egy nagyon kedves film volt. Nem akciódús vagy gyors, inkább nyugodt és barátságos. A történet arról szól, hogy a szereplők együtt főznek, beszélgetnek, és közben egymásra találnak újra. Nekem tetszett, h... Többogy a filmben a főzés nemcsak étel, hanem kapcsolatok és érzések is. A karakterek egyszerűek és szerethetőek, és jó volt látni, hogy nem kell mindennek tökéletesnek lennie. A hangulat megnyugtató volt, és a film után tényleg jobb kedvem lett. Összességében ajánlanám annak, aki szereti az ilyen melegszívű, egyszerű történeteket.