Nagyon intenzív és nyugtalanító horror a Gonosz halott: Égj! Olyan érzésem volt, mintha egy sötét, füstös pokolba kerültem volna, ahol minden pillanatban történik valami, amitől összerándul a gyomrom. A családi szál miatt az egész még durvábbnak hat, mert nem idegenekkel történnek a borzalmak, hanem olyanokkal, akiknek elvileg vigyázniuk kellene egymásra. Sok jelenetnél azt éreztem, hogy egyszerűen túl közel jön minden, mintha rám mászna a félelem. A hangulat végig feszült, a képek kemények, és néha már azt sem tudtam, hova nézzek. A tűz, a sikolyok, a torz alakok mind olyan erősen hatottak rám, hogy utána kellett egy kis idő, mire lenyugodtam. Nem mondanám, hogy rossz film, inkább olyan, am... több»
Imádom ezeket a kis sárga lényeket, de hogy most még ilyen fura, sokszemű szörnyikékkel is összekeveredtek, attól csak még viccesebb lett az egész. A gyerkőc is végig sikoltozott a jókedvtől, de esküszöm, én felnőttként ugyanúgy élveztem. Olyan sűrűn jöttek a hülyébbnél hülyébb poénok meg a szerencsétlenkedések, hogy szinte levegőt sem kaptunk két nevetés között. A látvány is nagyon szép, színes meg kidolgozott volt, teljesen elrepült ez a másfél óra. Tök jó kis családi program volt, abszolút feltöltött minket.
Szerintem a Főzőklub – A második fogás (2026) egy nagyon kedves film volt. Nem akciódús vagy gyors, inkább nyugodt és barátságos. A történet arról szól, hogy a szereplők együtt főznek, beszélgetnek, és közben egymásra találnak újra. Nekem tetszett, hogy a filmben a főzés nemcsak étel, hanem kapcsolatok és érzések is. A karakterek egyszerűek és szerethetőek, és jó volt látni, hogy nem kell mindennek tökéletesnek lennie. A hangulat megnyugtató volt, és a film után tényleg jobb kedvem lett. Összességében ajánlanám annak, aki szereti az ilyen melegszívű, egyszerű történeteket.
73 Gonosz halott: Égj! (2026)