Az ártatlanság múzeuma

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Alapvetően szkeptikusan állok a török sorozatokhoz, mert gyakran érzem azt, hogy ugyanazokat a drámai paneleket pörgetik újra. Az ártatlanság múzeuma viszont meglepett: érzelmes volt, volt benne finomság, és az atmoszféra is működött. A karakterek él... Többtek, nem csak „szerepeltek”, ezért az elején kifejezetten jól csúszott. A gond nálam a vége felé jött: a történet egy ponton már hihetetlen lett, és őszintén szólva kicsit el is untam, annyira, hogy inkább rákerestem a befejezésre. Ráadásul megint előkerült az a manapság túlhasznált megoldás, hogy egy főszereplő halálával próbálják „megütni” az érzelmi csúcspontot, de ez sajnos már nem elég és inkább kezd kiszámíthatóvá válni. Összességében nem rossz sorozat: hangulatban erős, karakterekben korrekt, de a vége felé ellaposodik, és nem meri okosabban lezárni azt, amit szépen felépített. Olyan „majdnem nagyon jó” kategória.