Ismerve Norman Jewison néhány későbbi filmjét („Forró éjszakában”, „Hegedűs a háztetőn”, „Holdkórosok”) bizton állíthatom, hogy ennél csak sokkal jobb filmeket rendezett. A színes televíziózás hőskorában játszódó vígjátéknak szánt darab még a langyos... Több középszertől is messze van. Nagyon kevés olyan jelenet van benne, amelyik a mai nézőt is nevetésre készteti. Számomra meglepő volt, hogy a kertvárosi közönség számára készített, élőben közvetített, egy kaptafára készült TV-játékok közötti reklámokat is egyenes adásban sugározták. Azon is csodálkoztam, hogy egy szülész orvos keresete mellett a család rá volt szorulva a krajcároskodásra. A történet a végére egy kicsit felgyorsult, a forgalmi dugóban fejvesztve rohangáló leendő apa hol cipőfűzőt, hol ki nem olvasott újságot kajtatott. A szülést levezető doki pedig a lovas rendőrök jóvoltából lóháton érkezett a dugóban rekedt autóhoz. A Happy márkájú termékek Doris Day féle reklámja (akármilyen "cuki" is volt) engem egészen biztosan nem ösztönzött volna a használatukra.
