Játszd újra, Sam!

Woody Allen és Diane Keaton zseniálisan jó és szarkasztikus mozija. Hatalmas poénok, amik sokszor később robbannak, és fantasztikus flashbackek. Önirónia, stílustalanság, egy kis törpe, aki mégis óriás.

Nekem nagyon tetszett ez az öniróniával rendelkező film. Woody Allen megszokott túlzó mozdulatai és sajátos történetvezetése csak úgy adja magát. Kifejezetten tetszett a párhuzam a Casabalncával. Jól szórakoztam rajta, volt egyfajta nyers humora. Szerintem nagyon jó !

Nagyon szuper film, az egyik kedvenc Woody Allen filmem. Diane Keaton mesés benne :)

Woody Allen a 60-as évek közepétől megállás nélkül készíti - különböző minőségű - filmjeit, ám a 70-es évek néhány alkotása erős láncot alkot (Hétalvó, Szerelem és halál, Annie Hall, Manhattan). Ennek a különleges "sorozat" első darabjának tekintem a Játszd újra, Sam!-et, ugyanis itt már megvan minden, amiért Woody Allen rajongói imádják a Mestert, valamint, amiért számtalan filmrajongó két-három filmje után letesz róla.' 72-es művében megtalálhatjuk a párkapcsolatok komplex kérdéseit (például lehet-e egy nő egyformán szerelmes két férfiba), a bizarr és kényelmetlen humort, valamint az igazi sztereotipikusan esetlen antihőst (itt Allen mint Allan, később Allen mint Alvy), akinek legjobb csajozási technikája elhivatottsága és szorgalma (érdekesség: Woody Allen filmes randipartnerei valahogy mindig jóval szebbek a Mesternél). A film színészi csúcsteljesítményét Diane Keaton hozza (a "sorozat" összesében), akinek Woody Allen pont annyit köszönhet, mint Keaton exének, sajnos utána Allen nem is talált ennyire karakteres arcot, s kiváló színészt filmjeihez. Keaton mellett a másik bravúr a metafilmes narratíva, ritkán tud ennyire működőképes lenni, hogy egy éppen zajló film egy klasszikus (jelen esetben a Casablancát) történet keretét magáévá teszi. A Játszd újra, Sam! segítségével még a 40-es évek örökzöldjét is újraélhetjük.