A sorozat célja nem csupán az volt, hogy a legfrissebb tudományos eredmények és elméletek felhasználásával naprakész képet mutasson az őskori állatokról, hanem az is, hogy foglalkozzon a paleontológiai médiumok néhány gyakori kliséjével. A 2000-es és 2010-es években, a bemutatón dolgozó tudósok és művészek közül sokan, például Darren Naish tudományos tanácsadó is kulcsszerepet játszott abban, hogy újraértelmezze a történelem előtti állatok megjelenésével és viselkedésével kapcsolatos ismereteinket. A régebbi médiában a dinoszauruszokat gyakran nagyon kevés lágy szövettel és tompa színekkel ábrázolták. A sorozat tehát olyan spekulatív, de tudományosan megalapozott tulajdonságokat mutat be, mint például az állatok élénk színei, vagy bizonyos állatok felfújható bőrszerkezetei. Az olyan ragadozó állatokat, mint a T-rexet, gyakran hiperaktív, ordító szörnyetegként jellemzik a médiában, aminek soha nem volt tudományos alapja. A 20. század közepén a hiedelem szerint a húsevő dinoszauruszok féltek a víztől, a növényevők szelíd óriások voltak, a dinoszauruszok pedig nem tudnak túlélni hideg éghajlaton. Ezek az elképzelések szintén alaptalanok, így a sorozat T-rex úszást, heves harcot folytató növényevőket és a sarkvidékhez közeli vidékeken élő dinoszauruszokat ábrázol, amelyeket zsírréteg vagy toll véd a hidegtől.Szerző: Thibo84

Az előállítás során egy tudományos tanulmány kimutatta, hogy a szarvas Carnotaurus ragadozó dinoszaurusz hátán és oldalán lévő nagy, göröngyös pikkelyek valószínűleg nem rendezett sorokba rendeződtek, ahogy korábban gondolták, hanem véletlenszerű, szabálytalan mintázatba. Azt is feltételezik, hogy a szarvak életükben sokkal nagyobbak lehettek keratinos hüvelyük miatt. A műsor Carnotaurus modelljeit még a megjelenés előtt véglegesítették, és a tudományos tanácsadók nem kaptak hozzáférést a tényleges fosszilis anyagok tanulmányozásához, így a sorozatban szereplő állat terveit általában elavultnak tekintik.Szerző: Thibo84