Sara - Nő az árnyékban

A „Sara” nem egy hagyományos detektívtörténet. A sorozat egy visszavonult titkos ügynökre fókuszál, aki kénytelen szembesülni a múlttal. Hétéves korában elhagyta a fiát, majd sok év után – egy telefonhívást követően – megszakítja érzelmi száműzetését. Fia feltételezett öngyilkossága árulások, kémkedés és családi elhallgatások útján indítja el a bűntudattal teli nyomozást. Sara kulcsfigura volt az olasz titkosszolgálatban, hamar megérzi, hogy valami nem stimmel az öngyilkossággal kapcsolatban. Ez a gyanú arra készteti, hogy visszatérjen ahhoz, amihez a legjobban ért: a nyomkövetéshez és a megfigyeléshez. Munkája azonban már nem hivatalos, hanem inkább egy bensőséges, kétségbeesett küldetés. Etikai középpontjában a kérdés, mit tehet jóvá egy anya, aki nem volt jelen fia életében, aki megbánásból, vezeklésből keresi az igazságszolgáltatást. A főszereplő színésznő visszafogottan játssza az egész történetet, nehéz tekintete, görnyedt járása, érzelmi távolságtartása telitalálat. Véleményem szerint a „Sara – nő az árnyékban” egy remek, élvezhető krimisorozat, története figyelemre méltó, ahol a címszereplő kétségbeesetten igyekszik feldolgozni depresszióját.

Szuper krimisorozat. Nem túl erőszakos, de követhetően izgalmas.

Elkezdtem csak kikapcsolódásként, de másfél rész után rákattantam. Sara gyászának intenzitása már az első percekben átjön, és nőttön-nő a feszültség. Néha elég “Netflix‑szokásos” csavarok vannak, de az alakítások tényleg viszik a sorozatot.

Kicsit túlkomplikált ez a politika‑ügyeskedés számomra. Túl sok szereplő, túl sok motiváció. Sara karakterét szeretem, de néha elvesztettem, ki éppen kinél van: orvos, rendőr, gengszter – kinek drukkoljak?