Az eredetileg trilógiának tervezett Shinobi no Mono sorozat sikere felvillanyozta a Daiei Stúdiót. Goemon alakjáról már lehúzták az összes bőrt, de volt még pár híres „árnyék” abban a korszakban. Például „Füstös Szaizo”, aki a különös nevét az általa... Több mesterien használt, álcázást biztosító bombáiról kapta, amelyek számos szorult helyzetben megmentették a bőrét. Míg a bevezető trilógia történetei sokszor valós eseményeken alapultak, az új film már inkább a harcokra épül, kevés történelmi hűséggel. Szaizo persze nem kitalált figura. Viszont egy igazán mozgalmas nindzsa háborúskodást vittek képre, látványos trükkökkel, és a kiállításon sem spóroltak, hogy minél több nézőt csalogassanak be a vetítőtermekbe.
Tanaka mester a régi idők kalandfilm specialistája volt, itt is a legjobb formáját hozta. Icsikava pedig mindent képes elhitetni a vásznon, és egész ügyes történetben bizonyíthat. A kisebb szerepekre szintén népszerű színészeket toboroztak, köztük az előző részekben még Iga nindzsairtó Tomiszaburo Vakajamát. A valóságszagról a kéjhölggyé züllő egykori nemes kisasszony tragédiája gondoskodik. A film erősen épít az érzelmekre, könnyen befogadható a meséje. Lehet szurkolni a főhősnek. Szórakoztatásra elsőrangú, ám a valósághűséget kár elvárni tőle.
