A tanszékvezető

Ismét ott tartunk, hogy a történet alapanyaga bőségesen elég lett volna egy jó filmhez – ha az alkotók tudták volna, mit is akarnak elmondani. A filmben több konfliktushelyzet is valós és aktuális, és a fő konfrontációt adó szituációt – egy véletlen ... Többmozdulatból eredő rossz kiszólás – is sikerre lehetett volna vinni. Ehhez képest a több párhuzamos konfliktus elveszi a figyelmet és összezavar, a karakterek mélységeinek kibontására nincs elég idő, így a végkifejletet is csak összecsapni lehetett. Fájó hiány, hogy a sztori során a „hogyan is történt valójában?” kérdést senki nem teszi fel, és bár ez is lehetne üzenet, nem látszik, hogy ez egy tudatos döntés lett volna az alkotók részéről. Apróságnak tűnhet, de fontos lenne, ha tudatosulna a filmkészítőkben, hogy nem kell szájbarágósan kínos jelenet a feszültség élezéséhez, sőt, ezek többnyire elbagatellizálják a probléma tárgyalását. Összességében jó közepes filmet kaptunk, amiért tényleg kár, már csak az impozáns szereplőgárda miatt is. És azt se feledjük, hogy egyes színészek életkora miatt egyre kevesebb az idő a „majd legközelebb”-re.

Összedobtak néhány szerethető és tehetséges színészt egy sorozatban, de a végeredmény egy nagy adag unalom lett.

Nagyon komplex, és szerintem jól megírták. A színészek alakításai is remekül illenek a sorozathoz, tudom ajánlani.