Nem várt élményt nyújtott ez a csaknem száz éves némafilm, amely a leghangosabb és leglátványosabb filmeknél jóval többet nyújtott. Azt eddig is tudtam, hogy az osztrák Josef von Sternberg kiváló rendező volt, de most igazán meglepett. Micsoda kreatív alapszituáció, történetvezetés és fontos üzenet! Nagyon tömören a film rámutatott, hogy tényleg nem a ruha teszi az embert, az egyén és az azt körülvevő kontextus egyvelege a lényeg. Ráadásul Sternberg egy kis Hollywood kritikát is belefűzött a filmbe. Az első férfi főszereplő Oscar-díját elnyerő Emil Jannings pedig kétségkívül kiérdemelte a díját. A német színész elképesztő alakítást nyújtott mind az öntelt tábornok, mind a legatyásodott, remegő öreg statiszta szerepében. Sokszor el is felejtettem, hogy némafilmet nézek, mivel Jannings arcáról csak úgy "üvöltöttek" az érzelmek. De dicsérhetném a rendkívül dinamikus kameramozgásokat, a jól passzoló aláfestő zenét vagy az elragadó Evelyn Brent színészi teljesítményét is. A film lezárása különösen hatásosra sikerült, néhány könnycseppet is kicsalt a szememből. Emlékezetes lezárása volt ez a film az évemnek.
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
