Elfújta a szél (1939)

Ez is mondható egy nagy klasszikusnak és egy monumentális filmnek, ahol fantasztikus karakterek és jellemek vonulnak fel nem akármilyen szereposztásban. Ha a könyvet nem is olvastuk, a filmet mindenképpen meg kell nézni, hisz senki nem mondhatja el, hogy nem gyakorolt rá valamilyen hatást.

Egy grandiózus sztori mind a regény lapjait olvasva, mind a filmvásznon látva. A romantikus történetek egyik prototípusává vált, a két főszereplő pedig megalkotta a szerelmes pár alapvető mintapéldáját, amely szerint van a gazdag rossz fiú (Rhett) és a gyönyörű erős, de romlott nő (Scarlett), akik tökéletesen egyformák, ennek ellenére (vagy éppen ezért) nem tudnak egymás mellett boldogok lenni. Scarlettnek a gyenge és bizonytalan, tipikus jó fiú (Ashley) kell, aki e mellett még nős is. A szerelmi háromszög mögött pedig megbújik a történelem, nevezetesen az amerikai polgárháború gyalázatos évei, amelyben felbomlik az addig magát a harmónia békés megtestesítőjének tituláló urak és kisasszonyok világa, a rabszolgatartó dél és helyébe lép egy nem kevésbé számító és sokkal inkább kiszámíthatatlan világ. Vivien Leigh a tökéletes Scarlett, a kor szívtiprója, Clark Gable pedig az egyetlen és felejthetetlen Rhett Buttler. S akkor még a mellékszereplőkről nem is beszéltünk, Olivia de Havilland, Leslie Howard és persze Hattie McDaniel. Sokan vélik úgy, hogy a filmet túlértékelik, de kevés olyan történet van, ami több mint 3 órán keresztül a képernyő előtt tart, az Elfújta a szél pedig időről-időre ezt megteszi, ennél fogva rossz már nem is lehet.

Ez a film igazán kiváló lett, mondhatni méltó a könyvhöz. Amely bár szerintem jóval túl tesz a filmesítésen viszont méltó hozzá és nagyon jó színészeket adtak a karakterek alá.

Iszonyat hosszú majd 3 és fél óra a film!!! Akinek ehhez nincs türelme az ne is kezdjen bele. Mentségére szóljon a hosszú játékidő minden percét lehet élvezni. Egy olyan romantikus filmet láthatunk az Elfújta a szélben ami nem túl csöpögős, élvezhető mértékben dúlnak az indulatok és az érzések benne. Nem untat kusza szerelmi hálókkal épp annyi van benne ami szükséges a történet konfliktus szerkezetéhez. Magával ragad a film és a szereplők sajátos stílusa és viselkedése. Személy szerint imádom a filmet és nagy hatással volt rám minden perce, izgalmasnak találtam mind a 238-at. A romantikus alaphelyzet mellé pedig egy olyan kétséges korba vezényel minket a film ami számunkra annyira nem központi, de az amerikai népnek igenis az, a Konfederációs háború idejébe. A háború borzalmaitól az utána következő szegényes időszak egyaránt megmutatkozik. A szereplők nagy igazságaival tele a film. Mindenki mondd vagy cselekszik, olyat mai nyomatékosítja a képi világ nyomorúságait. A cselekményrendszer a hossza miatt fázisosan hat és ezért a 3 órás film betudható 2 filmnek is, oldva a néző feszültségét. Ami lenyűgöző az a színészek profizmusa. A mai filmekben minden teljes merevségben halad előre de itt látszott hogy nem hőköltek meg és kezdték újra a jelenetet egy fenn akadt szoknya miatt. Számomra ez a film kedven. Annak ellenére is hogy a vége komor és a film cselekményeinek teljes ellentéte.

Úgy néztem meg, hogy nem olvastam a könyvet, de minden teljesen "átjött". Meghatározó filmélményem, gyakran gondolok rá a hétköznapjaimon is. A könyv olvasása sem okozott utána csalódást. Örök darab:)