Háború és béke (1956)

A film összbevétele 12 500 000 dollár volt (imdb.com).

A filmet közel egyidőben kezdték el vetíteni az Óriás című filmmel, s a nézők inkább az utóbbira látogattak el Elizabeth Taylor és a néhai James Dean miatt. Ezzel is magyarázható, hogy a Háború és béke nem érte el a kívánt nézőszámot.

Audrey Hepburn korábbi filmjeivel ellentétben ennek a filmnek a jeleneteit nem kronológikus sorrendben vették fel. A színésznőt olyannyira megviselte, hogy egyik nap naív tinédzserként, másnap gyászoló özvegyként kellett megjelenítenie a karakterét, hogy már-már az idegösszeroppanás szélére került. Ezt erősítette az is, hogy újra felidéződtek benne kislánykorábban átélt háborús traumái. Ezután megfogadta, hogy soha többé nem vesz részt háborús filmben.

Natasha Rosztova megformálását Audrey Hepburn addigi pályafutásának legmélyebb és legkomolyabb szerepének tartotta, ezért a forgatáson sokszor Tolsztoj kötetével szaladgált, s a rendezők megengedték neki, hogy egyes jelenetekben néhány sort megváltoztasson, s a regény párbeszédeit is felhasználhassa.

A filmnek összesen száz díszlete volt, beleértve a moszkvai műemlékek és épületek hasonmásait is. Hógépekkel szimulálták a hóvihart, miközben a forgatási helyszínen, Rómában tombolt a hőség.

De Laurentiis és Carlo Ponti producpáros 48 ezer hektár területet és kilenc hangstúdiót foglalt le a stáb számára. Ezek a hangstúdiók a II. világháború idején német katonák barrakjaiként, később hajléktalanszálóként szolgáltak.