A kritikusok többsége a film kapcsán a cenzúrázási kódex feszegetéséről írt, többségük támogatva a film szókimondó stílusát, viszont magát a filmet nem tartották kiemelkedőnek a romantikus vígjátékok között.
Több vallási vezető az USA-ban bűnbeesésnek nyilvánította a film megtekintését, azonban (részben éppen emiatt) több mozi előtt a nézők órákig álltak sorban, csakhogy lássák a filmet.
Otto Preminger szerint az akkor 23 éve íródott cenzúrázási szabályzat olyannyira elavult volt, hogy az már a szólásszabadságot fenyegette, így jogosnak érezte küzdelmét a cenzúrázási bizottság ellen.
A cenzúrázási szabályzat megsértése ellenére csupán három államban (Maryland, Ohio, Kansas) tiltották be a filmet az USA-ban.
Otto Preminger David Nivent a Nina című színdarabban látott alakítása után szerződtette a filmre.
William Holden Otto Preminger oldalán nemcsak a hollywoodi cenzúra bizottsággal vette fel a küzdelmet, de társproducerként színészi díjazásának nagysága miatt az adóhatósággal is.
Otto Preminger William Holdennek nemcsak szerepet ajánlott a filmben, hanem társproduceri állást is, amit Holden szívesen elvállalt.
Otto Preminger külön filmgyártó vállalatot is alapított Carlyle Productions néven, hogy le tudja forgatni a filmet.
Ez volt William Holden karrierjének első igazán jövedelmező filmje. Összesen 600 ezer dollárt profitált a filmből.
A film órási felhajtást váltott ki maga körül, és ezáltal hatalmas sikert is aratott az amerikai mozikban. A film forgatási költsége összesen 340 ezer dollár volt, míg összes bevétele az USA-ban és Kanadában 3,5 millió dollárra rúgott.
Otto Preminger lemondott a fizetéséről, és cserébe a film bevételének 75%-át igényelte, amiből 20%-ot William Holden kapott.
A M*A*S*H 1982. december 13-án bemutatott epizódjának középpontjában a film és az azzal kapcsolatos botrányok álltak. Az epizód a "The Moon Is Not Blue" címet kapta, utalva arra, hogy 1982-ben már mennyire érthetetlennek tűnt a film körül egykor kialakult hisztéria.
A filmet több amerikai város mozijában "csak felnőtteknek" figyelmeztetéssel mutatták be. Az USA több vidéki helyszínén pedig egyszerre vagy csak férfiakból, vagy csak nőkből álló nézőközönségnek mutatták be.
A film nem kapta meg az Amerikai Filmproducerek és Forgalmazók Szövetségének engedélyező pecsétjét, és az USA több államában betiltották a forgalmazását, ami miatt Otto Preminger több államban küzdött bíróságokon a film szélesebb körű bemutatása mellett. A film a pecsétet végül 1961-ben kapta meg.
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
