A végső rítus

Semmi újat nem ad a film. Másodszorra futottam neki, felénél elaludtam. Mondjuk úgy egyszer nézhető, de még egyszer nem indulnék neki. Tipik démonűzős, papos, apácás, sokadjára lerágott csont.

A film megpróbált valami újat... Megpróbálta a sztoriját ilyen kézi kamerás, áldokumentumfilmes stílusban előadni. A hatás annyira nem sikerült, hogy az már nevetséges, mert az egész állítólagos horrorfilm olyan, mintha az Office egy epizódja lenne, ... Teljes kritika

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Al Pacino nagy kedvencem, és mivel konkrét horrorfilmben még nem láttam a mestert, így nagy reményekkel ültem be a moziba. A témát is nagyon kedvelem, bármilyen vallási témájú horrort meg tudok nézni. Sajnos ez a film az év egyik legnagyobb csalódása... Több, túl sok pozitívumot nem tudok felhozni róla, egyedül Al Pacino játéka húzza fel egy csillagról kettőre az értékelést. A legszembetűnőbb negatívum a kamerakezelés; a filmet amolyan "dokumentumfilmes", kézi kamerás stílusban vették fel, ami egy idő után kimondottan bosszantó lett a sok rángatózással, illetve a sok felesleges ráközelítéssel. A sztori sem tud semmi újat mondani, ezerszer látott klisékkel dolgozik a film: rángatózás, káromkodás démoni hangon, szexuális célozgatások, hányás, szemkifordulás – a sort sokáig tudnám még folytatni. Dan Stevens kimondottan ripacs alakítása is furcsa volt egy Abigail után. Senkinek sem ajánlom a filmet, maximum katasztrófaturistáknak.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Tegnap néztem meg a filmemet premier előtti vetítésen. Nagy reményeket fűztem a filmhez, amikor megláttam, hogy Al Pacino az egyik főszereplő. Sajnos nem ez a film volt élete alakítása. Véleményem szerint már csináltak sokkal jobb ördögűzős filmet. A... Több film címének fordítása sem helyes, hiszen csak simán Rítus a címe, felesleges volt a végső szót elé rakni, habár marketing szempontból dob egyet a címen, de a történeten nem. Megtörtént eseményeken alapul, 1928-ban játszódik. Két pap próbál megmenteni egy fiatal lányt, akit megszállt a démon.

Képzeld el, hogy nézed az Ördögűzőt, de semmi új nincs benne. A Zoom-ok meg az extrém közelik… hát nem segítenek. Azt mondta valaki, hogy „kliségyár”, és őszintén szólva, nehéz vitatkozni vele. Ha csak egyszer néznéd, oké, de utána inkább valami frisset keresel.

Sajnos ez ide kevés, sokkal több jobb film készült már a témában. Vadul zoomoló, rángatózó kamera áldokumentum stílusban, de inkább nagyon zavaró, mint elviselhető. Az volt az érzésem, hogy az időnként a kamera elé szálldogáló legyek se tartoztak a s... Többtábhoz... 1928-at írunk, de a főnővér kifestve, csíkszemöldökkel, felfújt szájjal, főszereplő apáca botoxolt kacsaszájjal... A legjobb a templomban ülő Kardashian like nő volt, eskü, le kellett volna fényképezni. Al Pacino igyekszik, de valahogy nem hiteles. Egyszer nézős sajnos, inkább a Rítust (2011) nézd meg!

Vizuálisan eléggé minimalista, de a papok közti hitvita időnként tényleg érdekfeszítő. A hangulatpapírvékony, de a téma valóban horrorisztikus alap. Csak egy kicsit több mélység vagy újszerű megközelítés kellett volna.

A film próbál dokumentarista hangulatot hozni, de inkább olyan, mintha random Office-epizódba csöppennél a kézi kamera miatt. Néha tényleg viccesebb, mint rémisztő. Al Pacino hozza, amit tud, de az egész túl sablonos, nincs benne az a plusz, ami miatt igazán bevonódnék.