A hattyú

Most, hogy a negyedik részét néztem meg a telenovella sorozatnak, már kezd fárasztani.

Nem tudom, még hány novellából fog Wes Anderson ilyen kis rövidfilmeket készíteni az idén (vagy jövőre), de meg fogom nézni mindet, mert maga a rendezés ezúttal is szórakoztató, mint Wes Andersonnál minden esetben, és 18 perc nem olyan hosszú idő, ho... Többgy bármit is kockáztatna vele az ember, ha rászánja. Tegnap az A méreg címűt néztem, az a fura befejezés ellenére igen jó volt, itt most magát a novellát nem éreztem túl különlegesnek, úgyhogy előkaptam az e-könyvet, és elolvastam. Az a helyzet, hogy ezúttal az elolvasás alapján nem éreztem annyira pontosnak a megfilmesítést, mint az előző filmnél. Az is kissé zavaró volt, hogy a párbeszédeket gyors egymásutánban darálta le ugyanaz a szereplő, a cselekményleíró részekkel együtt, így baromi nehéz volt követni, hogy most ki mit mondott és csinált. Egyébként ezúttal is egy Roald Dahl-novella megfilmesítéséről van szó, maga a történet pedig azt mutatja be, hogy egy gyereket a társai különféle módokon terrorizálnak. Az írónak a novellához az alapötletet egy megtörtént esetről szóló újságcikk adta. Vegyesek az érzéseim, de a rendezővel szemben pozitívan elfogult vagyok, úgyhogy én összességében élveztem, 18 perc nem nagy idő, járjatok utána ti is nyugodtan, hogy milyen. Nem mindenkinek fog bejönni persze.