Nem tudom, még hány novellából fog Wes Anderson ilyen kis rövidfilmeket készíteni az idén (vagy jövőre), de meg fogom nézni mindet, mert maga a rendezés ezúttal is szórakoztató, mint Wes Andersonnál minden esetben, és 18 perc nem olyan hosszú idő, hogy bármit is kockáztatna vele az ember, ha rászánja. Tegnap az A méreg címűt néztem, az a fura befejezés ellenére igen jó volt, itt most magát a novellát nem éreztem túl különlegesnek, úgyhogy előkaptam az e-könyvet, és elolvastam. Az a helyzet, hogy ezúttal az elolvasás alapján nem éreztem annyira pontosnak a megfilmesítést, mint az előző filmnél. Az is kissé zavaró volt, hogy a párbeszédeket gyors egymásutánban darálta le ugyanaz a szereplő, a cselekményleíró részekkel együtt, így baromi nehéz volt követni, hogy most ki mit mondott és csinált. Egyébként ezúttal is egy Roald Dahl-novella megfilmesítéséről van szó, maga a történet pedig azt mutatja be, hogy egy gyereket a társai különféle módokon terrorizálnak. Az írónak a novellához az alapötletet egy megtörtént esetről szóló újságcikk adta. Vegyesek az érzéseim, de a rendezővel szemben pozitívan elfogult vagyok, úgyhogy én összességében élveztem, 18 perc nem nagy idő, járjatok utána ti is nyugodtan, hogy milyen. Nem mindenkinek fog bejönni persze.
Nem tudom, még hány novellából fog Wes Anderson ilyen kis rövidfilmeket készíteni az idén (vagy jövőre), de meg fogom nézni mindet, mert maga a rendezés ezúttal is szórakoztató, mint Wes Andersonnál minden esetben, és 18 perc nem olyan hosszú idő, hogy bármit is kockáztatna vele az ember, ha rászánja. Tegnap az A méreg címűt néztem, az a fura befejezés ellenére igen jó volt, itt most magát a novellát nem éreztem túl különlegesnek, úgyhogy előkaptam az e-könyvet, és elolvastam. Az a helyzet, hogy ezúttal az elolvasás alapján nem éreztem annyira pontosnak a megfilmesítést, mint az előző filmnél. Az is kissé zavaró volt, hogy a párbeszédeket gyors egymásutánban darálta le ugyanaz a szereplő, a cselekményleíró részekkel együtt, így baromi nehéz volt követni, hogy most ki mit mondott és csinált. Egyébként ezúttal is egy Roald Dahl-novella megfilmesítéséről van szó, maga a történet pedig azt mutatja be, hogy egy gyereket a társai különféle módokon terrorizálnak. Az írónak a novellához az alapötletet egy megtörtént esetről szóló újságcikk adta. Vegyesek az érzéseim, de a rendezővel szemben pozitívan elfogult vagyok, úgyhogy én összességében élveztem, 18 perc nem nagy idő, járjatok utána ti is nyugodtan, hogy milyen. Nem mindenkinek fog bejönni persze.