Túl sok - 1. évad

A világábrázolás menti meg a filmet, és a Tommen királyt alakító Dean-Charles Chapman nyúlfarknyi karaktere, amiben a színész megmutathatja (ha csak pillanatokra is), hogy jó karakterábrázoló. Ezt leszámítva mindenki beteg és végtelenül ellenszenves. A főhőssel, Jessicával szinte lehetetlen együttérezni, olyan mértékben testesíti meg a sztereotipikusan buta, céltalan, felelőtlen (folyamatosan óvszer nélkül szexel), p*csogó, elhízott (oké-oké, egyszer elhangzik, hogy a PCOS miatt, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez is kezelhető, mindegy, nem a deformáltan túlsúlyosság a fő gond) amerikai lányt. A 6. résznél tartva még mindig reménykedem valamiféle személyiségfejlődésben, de igazából egyre kevésbé. Mennek a szintén nagyon sztereotip, ezerszer elkoptatott, amerikai-zsidók életét bemutató kisebb-nagyobb gegek, ezek még egész jól is működnek, de Amy Sherman-Palladinóék Mrs. Maiseljében azért csak sokkal-sokkal jobban ülnek, vagy akár a mára nagyon retro, de még mindig cuki Ég velünkben is. Egyszóval, bár Zev monológja szintén mintapéldája a toxikusságnak, de Jess valóban egy p*csogó hisztérika, aki mindenből egyszemélyes drámát csinál. Akkor már ezerszer inkább a Dumplin', ami kedves, szerethető, és valóban tart valahonnan valahová, és nem olyan öncélú, mint Lena Dunham "nagy" visszatérése.