Kovács Nóra

Lehet egy szuperhős ennél ellenszenvesebb...?
A 19 éves, tökéletesen önző, önmaga zsenitudatában fürdőző Ririnél kevés ellenszenvesebb karaktert adott az MCU. Főként, hogy őt szeretni kéne... De hogyan, mikor oké-oké, mostohaapját lelőtték, ezért páncélt csinál, és neki, mint azt sokszor szájbarágósan elmondja, nincs végtelen pénze, mint Tony Starknak volt... De a lány mindenkin szó szerint átgázol, nulla személyiségfejlődést mutat, és még a "nagy traumáját" is inkább annak aláhúzására használják, hogy megindokolják, miért is oké, hogy ő így viselkedik. Nem, nem oké. Gáz. Nagyon. Amiért ez a sorozat jó, az megint csak a világépítés, a látványvilág és Sacha Baron Cohen meglepetés beugrója, ami frenetikus volt. Persze azt már az első rész... több»

Olyan, mint katasztrófa turistáskodni
A világábrázolás menti meg a filmet, és a Tommen királyt alakító Dean-Charles Chapman nyúlfarknyi karaktere, amiben a színész megmutathatja (ha csak pillanatokra is), hogy jó karakterábrázoló. Ezt leszámítva mindenki beteg és végtelenül ellenszenves. A főhőssel, Jessicával szinte lehetetlen együttérezni, olyan mértékben testesíti meg a sztereotipikusan buta, céltalan, felelőtlen (folyamatosan óvszer nélkül szexel), p*csogó, elhízott (oké-oké, egyszer elhangzik, hogy a PCOS miatt, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez is kezelhető, mindegy, nem a deformáltan túlsúlyosság a fő gond) amerikai lányt. A 6. résznél tartva még mindig reménykedem valamiféle személyiségfejlődésben, de igazából egyr... több»

Zseniális
A sorozat nagyon-nagyon röviden: tökéletes betekintést nyújt az autisztikus működésmód bizonyos típusába, és akik a neurodivergens spektrumon vannak, azoknak külön érdekesség lehet emiatt Murderbot karaktere és az, ahogy az emberekkel kapcsolódik, ahogyan viszonyul hozzájuk. A színészek közt remek a kémia, a történet pedig fordulatos és humoros.

Jó ez az új irány
Bár sokan fanyalognak, a legújabb Amerika Kapitány film (eltekintve Anthony Mackie maníros játékától, aki mellékkarakterként jópofa, de egy főszerephez kevésnek tűnnek mind képességei, mind karizmája, vagy inkább annak hiánya. Ha megnézzük, Chadwick Boseman hogyan volt képes fajsúlyos központi karakternek megmaradni önálló Fekete Párduc filmjében is, akkor talán jobban érthető, mire gondolok.) és ez az új rosszfiúk, akik jófiúk, Bosszúállók verzió egy kifejezetten izgalmas irány, és jó válasz a szuperhős-fáradtságra. Ezek a karakterek véreznek, nem mindenhatóak, és jóval érthetőbben emberiek. A tökéletes jót megtestesítő szuper humánokkal szemben, akiknél a "jó vagyok, de azért nem teljesen"... több»

Egy újabb Palladino-remek
A Palladino alkotópáros ezúttal is hozza – sőt, igazából még feljebb emeli – a szintet, ami miatt annyira szeretjük a munkáikat. Remek színészek, akikhez ezúttal az Outlanderből ismerős Simon Callow is csatlakozik egy zseniálisan karikaturisztikus figurával. A színek és a fények, azaz az operatőri munka egészen kiváló, a szereplők közti kémia tökéletes, mint mindig, és a történet sem feltétlenül csak a balett és a művészetek szerelmeseinek figyelmére és érdeklődésére tarthat számot. Remélem, lesz folytatás, és legalább annyi évadot megér, mint a Gilmore Girls és a Mrs. Maisel, vagy talán többet is.