Tini Nindzsa Teknőcök: Mutáns káosz

Remek látványvilág, de összecsapott, klisés és lebutított cselekmény. A '22-es Csizmás Kandúr film láttatta, hogy lehet egy remek látványvilágú rajzfilmbe meglepően mély sztorit és karaktereket csempészni, úgy, hogy a film egyszerre legyen érdekes felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt. A Tini Nindzsa Teknőcök: Mutáns káosz is egy eredeti rajzi stílust villant meg, és akad benne egy-két emlékezetes karakter, azonban a sztori sajnos annyira ellentmondásos és agyonhasznált elemekre épül, hogy nehéz jókat írni róla. Karaktereink egy csatornában élnek, de többet akarnak, ők is az emberi világ részévé akarnak válni, azonban az emberek ódzkodnak a mutánsoktól, és félnek tőlük. Mit kezd ezzel a cselekmény? Az égvilágon semmit, az emberek konkrétan 15 másodperc alatt megszeretik őket, úgy, hogy előtte azt hitték, ők okozzák New York vesztét. Számomra értelmezhetetlen ez a fajta történetmesélés. A film egyetlen jó eleme az antagonistája, egy két lábon járó sztereotípia, aki rengeteg életet és energiát vitt a karakterébe. Bár, amit mond, teljes mértékben valid a teknőseinkre, ők valamiért nem értenek vele egyet, és teljesen légből kapott módon konfliktus alakul ki. Ez egy szkript első verziója, még kellett volna 5-6, hogy ebből értelmes és érzelmes film kerekedjen.

Nagyon vártam a Seth Rogen nevével fémjelzett mesét, márcsak amiatt is, hogy ez az animációs technika nekem nagyon bejött, és bár nem is csalódtam, sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy nem lett annyira emlékezetes mese.

Azt kell, hogy mondjam, hogy bár a látványon kívül semmi érdekes nincs ebben a mesében, mégis magával tudott ragadni. Egyszóval szerintem a sztori eléggé lapos és üres, ugyanakkor nagyon szórakoztató.