Somlay Artúr

2

A hatgyerekes kispolgári családba született Schneider Artúrt már fiatalon bűvkörébe vonta a komédiás pálya.

A Vígszínház iskolájában képesítést szerezve különböző vidéki teátrumokban kapott munkát. 1905-től Budapesten játszott. A húszas évek eleje a kalandozások kora volt a világban számára, amelynek anyagi fedezetét berlini filmezéssel teremtette elő.

Míg az utókor csak drámai hősként emlékszik rá, a valóságban otthonosan mozgott a polgári darabokban, szalonkomédiákban is. Egyik legnagyobb közönségsikerét Molnár Ferenc A vörös malomjában aratta. Thornton Wildertől A mi kis városunkat háromszorosan is emlékezetessé tette: rendezőként, főszereplőként és a fiatal Ruttkai Éva felfedezőjeként. (A háború után még egyszer színre vitte a darabot főiskolás diákjaival.)

A Major Tamás igazgatta Nemzeti Színházban megbecsülésben, örökös tagságban, díjakban volt része, de ez sem tudta megbékíteni a Rákosi-érával. Amíg tehette, felhasználta befolyását a kitelepített színészkollégák érdekében, de az elhatalmasodó terrorral szemben már ő sem léphetett fel; nem sokkal azután, hogy gyászbeszédet mondott a meggyilkolt (de akkoriban még öngyilkosnak hitt) Bajor Gizi temetésén, véget vetett az életének.

Utolsó korszakának két nagy szerepe Lear király és Jegor Bulicsov volt.