Csak a ’45 előtti magyar filmek iránti tiszteletből kap tőlem három csillagot, mert Fekete István forgatókönyve ellenére elég gyenge eresztés. Jószerint csak a szereplők játéka miatt értékelhető. Sulyok Máriát fiatalon látni élmény volt, a „céda” fogadósné szerepében, ahogy az asztalon táncolt meglepetésként hatott. Eddig a vasakaratú Baradlayné, aztán később a színházban látott Orbánné szerepében volt emlékezetes számomra. Páger a megtévedt molnárlegény szerepében nem mutatott különösebb kvalitásokat. Szellay Alice a szende lány szerepében a térdig érő copfjával mai szemmel eléggé komikus jelenségnek tűnt. A fülhasogató kísérőzene sokat rontott a film színvonalán.
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
