Világvége (2013)

Igazán szórakoztató film, nagyon jó zenékkel. The Sisters of Mercy régi nagy kedvenc, örömmel hallgattam a zenéjét. Simon Pegg-nek a második legjobb filmje , a Terminál után. Most sem érttem ezt az alacson pontszámot, holott a történet következetesen lett vezetve, eredeti megoldásokkal.

Edgar Wright, Nick Frost és Simon Pegg ismét nagyot alkotott. A Cornetto trilógia méltó befejezést kapott. A szereplők szerethetőek és szórakoztatóak, a történet érdekes és még egy kicsit okos is, az angol humor ismét zseniális, (külön köszönet a brit szinészi gárdáért), a kamera munka pedig pazar, csakúgy mint Wright előző filmjeiben.

Ha úgy nézzük a filmet, mint egy sci-fit és nem mint egy vígjátékot, akkor nagyon lehet élvezni. Így is van pár vicces jelent, a cselekmény is jó, de ha azzal az elvárással ülünk oda, hogy Simon Pegg és Nick Frost korábbi filmjeihez hasonlót akarunk látni, akkor csalódni fogunk.

Nem igazán voltam úgy oda a filmért. Igazából irritált maga a történet. Bosszantó volt, hogy gyakorlatilag az az egész lényege, hogy átigyák magukat az egész városon. A plusz dolog benne pedig már csak hab volt a tortán. Akadt pár jó poén benne de nem estem hanyatt.

Az eleje egy nagyon jó kis témát kezd el boncolgatni, átlagos, de jó és egy egészen kitűnő vígjátékot lehet erre építeni. A film 1/3-nál volt egy olyan fordulat, ami miatt majdnem leestem a székről. Úgy váltott át a film egy gyorsabb tempóra miközben a poénok megmaradtak, hogy alig tudtam a fejemet kapkodni. Simon Pegg zseniálisan jó a felnőni nem képes szerethető alkoholista szerepében. Amikor a banda elindul a So young dallamaira az nagyon el van találva, libabőrös lettem, pedig nem is ismertem ezt a számot eddig. A film második felében valóban túl sok az akcióból, túl nagy baromság lesz belőle, szívesebben néztem volna tovább a kocsmatúrát. Nekem tetszett.