Ennio Flaiano, olasz író, forgatókönyvíró, újságíró és drámakritikus 1910. március 5-én született Pescarában. 1922-ben Rómába került gimnáziumba, de nem volt jó tanuló. Csak nehezen jutott be az egyetem Építészeti Karára, ám tanulmányai befejezése nélkül otthagyta az intézményt. 1935-ben besorozták, és részt vett az abesszin háborúban.
1939-ben kezdett írogatni, az Oggi című lap számára írt híreket, színház- és filmkritikákat.... Több
Ennio Flaiano, olasz író, forgatókönyvíró, újságíró és drámakritikus 1910. március 5-én született Pescarában. 1922-ben Rómába került gimnáziumba, de nem volt jó tanuló. Csak nehezen jutott be az egyetem Építészeti Karára, ám tanulmányai befejezése nélkül otthagyta az intézményt. 1935-ben besorozták, és részt vett az abesszin háborúban.
1939-ben kezdett írogatni, az Oggi című lap számára írt híreket, színház- és filmkritikákat. Szépirodalommal csupán a második világháború után kezdett foglalkozni; egyetlen regénye (Tempo di uccidere, 1947) az Afrikában szerzett harctéri tapasztalatait mesélte el. A mű nagy sikert aratott a kritikusok körében, és Flaiano más műfajokban (drámák, elbeszélések) is kipróbálta magát. A 40-es évek végétől több újság (Il Mondo, L'Europeo, La Voce Repubblicana, Il Corriere della Sera) számára is dolgozott. A 40-es években kezdett forgatókönyveket írni, amelyeket többek között Michelangelo Antonioni vagy Luigi Zampa filmesítettek meg.
Igen termékeny volt az együttműködése Federico Fellinivel, akivel nyolcszor dolgozott együtt, s a rendező olyan filmjeinek volt a (társ-)forgatókönyvírója, mint A bikaborjak (1953), az Országúton (1954), a Szélhámosok (1955) vagy a 8 és 1/2 (1963). Pályája során több mint hatvan forgatókönyvet készített. 1972. november 20-án halt meg Rómában, szívinfarktusban.
(Filmbarbár)
