A nagy hatású amerikai író 1899-ben született Oak Parkban, Chicagoban. Középiskolai évei alatt kezdett megismerkedni az újságírással, aminek hatására a The Kansas City Star című lapnál kezdett el dolgozni már igen fiatalon. De mivel részt akart venni az első világháborúban ezért ott hagyta a lapot. 1918-ban az olasz fronton súlyosan megsérült, lábait repeszgránát találta el. Irodalmi karrierje egy novellasorozat "A mi időnkben" publikálásával kezdődött 1925-ben. Ezáltal fogadták el az irodalmi körök is az író stílusát.
1927-ben jelent meg a "Férfiak nők nélkül" című novellás gyűjteménye, amely magában foglalta "A bérgyilkosok" című legismertebb novelláját is.
1933-ban Afrikába utazott, amely... TöbbA nagy hatású amerikai író 1899-ben született Oak Parkban, Chicagoban. Középiskolai évei alatt kezdett megismerkedni az újságírással, aminek hatására a The Kansas City Star című lapnál kezdett el dolgozni már igen fiatalon. De mivel részt akart venni az első világháborúban ezért ott hagyta a lapot. 1918-ban az olasz fronton súlyosan megsérült, lábait repeszgránát találta el. Irodalmi karrierje egy novellasorozat "A mi időnkben" publikálásával kezdődött 1925-ben. Ezáltal fogadták el az irodalmi körök is az író stílusát.
1927-ben jelent meg a "Férfiak nők nélkül" című novellás gyűjteménye, amely magában foglalta "A bérgyilkosok" című legismertebb novelláját is.
1933-ban Afrikába utazott, amely kihatott irodalmi munkásságára is, hiszen az "Afrikai vadásznapló", "A Kilimandzsáró hava", vagy éppen a "Francis Macomber rövid boldogsága" az itt szerzett inspirációk alapján készültek.
1953-ban megírta a legnagyobb hatású művét "Az öreg halász és a tenger" című kisregényét. Amiért abban az évben Pulitzer-díjat, majd 1954-ben irodalmi Nobel-díjat kapott. Ezek után indult el életében a lejtmenet, hiszen magas vérnyomásban és mániás depresszióban szenvedett. Emiatt elektrosokkos kezelést kapott, amely nagyban hozzájárult az 1961. július 2-án történő öngyilkosságához. (GedyPapa)