Gyilkosok

Tarantino film 30 évvel a Ponyvaregény előttről. Két rohadt badass bérgyilkos, ide-oda ugrálás az időben, imádtam! Kicsit talán lassabb néha a kelleténél, és a technikai oldal sem mindig az erőssége, de borzasztóan menő az egész. Ha ezt remake-elné Tarantino az utolsó filmjének, nagyon várnám a premiert!

Ritkán fordul elő, hogy a remake ugyanolyan jól sikerül, mint az eredeti feldolgozás. Ebben az esetben ez történt. Mindkét filmet zseniálisra értékelem. Két kifogásom azonban van: egyrészt hosszas, számomra teljesen érdektelen autóversenyes jelenetek... Több vannak benne, az F1-es futamok megnézését is messze elkerülöm, hát még az ósdinak tűnő hatvanas évek elején rendezett száguldásokat. Értem, hogy be kellett mutatni, hogy milyen remek pilóta Johnny North, de ezt bemondásra is elhittem volna. A másik dolog: Angie Dickinson meg sem közelíti Ava Gardnert. Találhattak volna egy rangosabb, fajsúlyosabb színésznőt, főleg egy ilyen velejéig romlott fehérnép szerepére. A két bérgyilkos, Lee és Charlie annyira remekül alakítja a szerepét, hogy a néző a kezdetektől fogva izgul a megbűnhődésükért. A későbbi Mr. President egyetlen „rossz fiú” szerepe. John Cassavetes ugyanúgy mint Burt Lancaster remekül alakította a szerepét. A két változat között eltelt 18 év alatt jelentősen emelkedett a rabolt összeg, 1946-ban 250.000 $ volt a tét, 1964-ben pedig már kerek egy millió.