1947. szeptember 19-én született New York Cityben. Amerikai regényíró, forgatókönyvíró, producer és rendező volt. Közel-Kelet különböző városaiban nőtt fel, ahol édesapja CIA alkalmazottként volt kihelyezve, beleértve Kairót, Ammánt és Teheránt is. Tizenkét éves korától bentlakásos iskolákba járt, például 1963-ban a deerfieldi Eaglebrook Iskolába (Massechusetts), majd 1964-től 1966-ig a középkori walesi Szent Donát Kastélyben található Atlantic College-be. Nyarait többnyire rokonai, szülei,... Több
1947. szeptember 19-én született New York Cityben. Amerikai regényíró, forgatókönyvíró, producer és rendező volt. Közel-Kelet különböző városaiban nőtt fel, ahol édesapja CIA alkalmazottként volt kihelyezve, beleértve Kairót, Ammánt és Teheránt is. Tizenkét éves korától bentlakásos iskolákba járt, például 1963-ban a deerfieldi Eaglebrook Iskolába (Massechusetts), majd 1964-től 1966-ig a középkori walesi Szent Donát Kastélyben található Atlantic College-be. Nyarait többnyire rokonai, szülei, barátai meglátogatásával vagy internátusokban töltötte. A magánytól sújtva gyakran olvasott.
1970-ben végzett az Amherst Főiskolán. Ez idő alatt kezdte meg irodalmi karrierjét, rendszeresen jelentetett meg novellákat a New Yorkerben. Feldolgozta apja életének történetét is, ez a műve később a „The Slightest Distance” című, 1974-es film és az 1979-es, „I know your heart, Marco Polo" című könyvnek szolgált alapul. 1983-ban kiadta első igazi regényét a „The Follower” címmel.
Az 1980-as évek végén Kaliforniában élt, ahol forgatókönyvíróként kezdetben sikertelenül próbálkozott. 1990-ben kapcsolatba került Joseph Falsey-jel, aki egy díjnyertes televíziós sorozat társrendezejővé volt. Falsey felajánlotta Bromellnek, hogy dolgozzon vele az új „Miért éppen Alaszka” tévésorozatán, melyet Joshua Branddel alkotott a CBS műsorszolgáltató számára. Bromell elfogadta az ajánlatot, a sorozat pedig nemzetközileg is sikeres lett mind a közönség, mind a kritikusok körében. Bromell három epizódot írt a sorozathoz, majd egy másik televíziós sorozatban is együtt dolgozott Falsey-jel, melynek címe az „I Fly Away”, azonban ez nem ért el kiemelkedő sikert. Az ezt követő években olyan sorozatokhoz írt forgatókönyvet, mint az 1994-es „Chicago Hope Kórház”.
2000-ben jelent meg a Pánik című film, melynek ő írta a forgatókönyvét, és egyben ez volt az első filmes rendezése is. A deauville-i Filmfesztiválon „Nagy különdíj” kategóriában jelölték. Eközben 2001-ben megjelent a második regénye, melyet ismét a családtörténetére alapozott; a „Little America” egy amerikai ügynökről szól, aki az 1950-es években a Közel-Keleten él, és annak fia szemszögéből meséli el a történetet. Majd 2002-ben az „Utolsó hívás” című televíziós film rendezője és forgatókönyvírója volt, mely F. Scott Fitzgerald életének utolsó hónapjait meséli el. 2003-ban a „Változó idők” című film forgatókönyvét írta.
2006 és 2008 között a „Vértestvérek” sorozat tizenként epizódjának társszerzője és rendezője volt. Utolsó néhány évében részt vett két televíziós sorozatban, mely ismét abban a kémes közegben játszódott, amelyet apja révén annyira ismert. Az egyik a 2011-es „Homeland: Belső ellenség”, mely számos kritikai elismerést és rangos díjat kapott.
2012-ben Bromell Primetime Emmy-díjat kapott a kiemelkedő drámasorozatokért, és Golden Globe-ot a legjobb sorozat és dráma kategóriában a „The Good Soldier” forgatókönyvéért. Halálakor a „Homeland” harmadik évadján dolgozott.
Kétszer nősült, első felesége Trish Soodik írónő volt. Mindkét házasságából egy-egy fia született. 2013. március 18-án hunyt el, 65 éves korában a Kaliforniában található Santa Monica St. John’s Health Centerben szívrohamban.
(Crystaldeer)
