John Carney 1972-ben született az írországi Dublinban. A De La Salle College Churchtownban és a Synge Street CBS-ben tanult. Filmes karrierje előtt három évig az ír The Frames nevű rockbandának a basszusgitárosa volt, s ő készítette az együttes néhány videoklipjét.
Filmkészítés terén két rövidfilmmel kezdte pályafutását, majd első játékfilmjének, a November Afternoonnak 1996-ban volt a premierje (ezt egyébként cimborájával, Tom Hall-lal készítette). Az alacsony költségvetése ellenére a November Afternoon... Több
John Carney 1972-ben született az írországi Dublinban. A De La Salle College Churchtownban és a Synge Street CBS-ben tanult. Filmes karrierje előtt három évig az ír The Frames nevű rockbandának a basszusgitárosa volt, s ő készítette az együttes néhány videoklipjét.
Filmkészítés terén két rövidfilmmel kezdte pályafutását, majd első játékfilmjének, a November Afternoonnak 1996-ban volt a premierje (ezt egyébként cimborájával, Tom Hall-lal készítette). Az alacsony költségvetése ellenére a November Afternoon elnyerte az év filmje díjat az Irish Times-nál.
Ezt követte 1999-ben a Park, amelyet a dublini filmfesztiválon mutattak be először. Két évvel később, az A lázadás mámora című filmjét már a Universal Stúdió forgalmazta. Ezután Carney a tévézés felé fordult: az Írországban nagy népszerűségének örvendő Bachelors Walk 10 részét rendezte és írta. A sorozat mellé készült egy tv-film is (Bachelors Walk Christmas Special), amelyet szintén ő rendezett.
2007-ben a Sundance Filmfesztiválon mutatták be új filmjét, az Egyszer-t, amelyet 160 ezer dollárból készített el, s szintén nagy sikereket ért el vele. A filmje az Oscar-gálán is díjazták: a Legjobb betétdal kategóriában hozta el a díjat a Falling Slowly című szerzemény.
Két kevésbé ismert film után (Zonad, The Rafters) 2013-ban a Szerelemre hangszerelve című alkotását mutatták be olyan színészekkel, mint Mark Ruffalo és Keira Knightley, s amelyet újfent jelölést kapott az Oscar-gálán a Legjobb betétdal kategóriában. 2016-ban mutatták be legutóbbi filmjét, a Sing Streetet, amellyel újabb kritikai sikert ért el.
(ArpiHajdu és Réci)
