Philippe Noiret 1930. október 1-én született Lille-ben, Franciaországban középosztálybeli szülők gyermekeként. Tanulmányait Párizsban kezdte, és már ekkor komoly érdeklődést mutatott színészet iránt. A tanulást nem vette komolyan, háromszor bukott meg érettségi vizsgán, így otthagyta az iskolát. A Centre Dramatique de l'Qouest falai között kezdett színészetet tanulni, 1950-ben pedig már a színpadon debütált. 1953 és 1960 között állandó tagja lett a párizsi Théatre National Populaire társulatnak. Itt ismerkedett meg későbbi feleségével, Monique Chaumette-vel, akivel '62-ben kötötték össze az életüket. Egy lányuk született, Frederique. Noiret a színpad mellett stand-up komikusként is szép sikereket ért... TöbbPhilippe Noiret 1930. október 1-én született Lille-ben, Franciaországban középosztálybeli szülők gyermekeként. Tanulmányait Párizsban kezdte, és már ekkor komoly érdeklődést mutatott színészet iránt. A tanulást nem vette komolyan, háromszor bukott meg érettségi vizsgán, így otthagyta az iskolát. A Centre Dramatique de l'Qouest falai között kezdett színészetet tanulni, 1950-ben pedig már a színpadon debütált. 1953 és 1960 között állandó tagja lett a párizsi Théatre National Populaire társulatnak. Itt ismerkedett meg későbbi feleségével, Monique Chaumette-vel, akivel '62-ben kötötték össze az életüket. Egy lányuk született, Frederique. Noiret a színpad mellett stand-up komikusként is szép sikereket ért el a helyi éjszakai bárokban.
Első kisebb filmszerepét az 1949-es Gigiben kapta, 1955-ben pedig már főszerepet játszott Agnés Varda Párbeszéd című filmjében. Karrierjében az áttörést a Zazie a metróban hozta meg, majd az 1968-as Very Happy Alexanderben játszott szerepében köszönhetően hazája ünnepelt sztárjává lépett elő. Ezt követően már szinte csak filmszerepeket vállalt.
A nemzetközi közönség az Oscar-díjas Cinema Paradiso Alfredójaként ismerhette meg, melyet újabb sikeres alkotás, a Neruda postása követett, melyben a címszereplő írót alakította.
1976-ban nyerte meg karrierje az első Cesar-díját A bosszú című filmben nyújtott alakításáért, de alig egy évtizeddel később ismét ő vehette át a francia Oscarként is emlegetett filmes elismerést Az élet és semmi más című dráma kapcsán.
Pályafutása során a legnevesebb francia rendezőkkel volt alkalma együtt dolgozni, számos hangoskönyvet narrált, de a közönség több rádiójátékban is hallhatta a hangját. Ötven éves pályafutása alatt közel százötven filmben játszott. Megrögzött hedonista volt, imádta a kutyákat, a szivarokat, a művészeteket, az ételínyencségeket és a lovakat.
2006. november 23-án hunyt el rákos megbetegedés következtében egy párizsi kórházban. (hp)
