A hardboiled krimi egyik legjelentősebb képviselője 1888. július 23-án Chicagóban született. Gyermekkorának nagy részét Nebraskában, Plattsmouth városában töltötte, de mivel a vasútnál dolgozó alkoholista apja elhagyta a családját anyjával együtt Angliába költöztek. Chandler az 1619-ben alapított hírneves londoni Dulwich College tanulója volt. A francia és a német nyelvet a helyszínen, Párizsban és Münchenben ismerte meg.
Tizenkilenc éves korában megkapta a brit állampolgárságot, a haditengerészetnél vállalt állást, de egy év múlva váltott, újságíró lett nem túlságos sikerrel. Hobbyja romantikus(!) versek írása volt. 1912-ben visszaköltözött az USA-ba, édesanyjával együtt San Franciscóban telepedtek le. Sok mindennel próbálkozott; könyvelői tanfolyam, gyümölcsszedés, tejipari alkalmazott. 1917-ben belépett a kanadai hadseregbe és az európai hadszíntérre vezényelték. A háború után Los Angelesbe tért vissza, ott ismerkedett meg a nála 18 évvel idősebb szerelmével, Cissyvel, aki az egyik katonatársának volt a mostohaanyja. Házasságot csak 1924 februárjában köthettek, ezért csak akkor, mert a Chandler-mama amíg élt, erősen ellenezte.
Karrierje felívelt, 1931-ben már alelnöke volt a kaliforniai Dabney Olajtársaságnak, de egy évvel később alkoholizmusa, a rendszeres lógások, a női alkalmazottak zaklatása és a folytonos öngyilkossági fenyegetőzések miatt kirúgták. Felesége és saját maga megélhetésének biztosítása miatt újra írni kezdett. Erle Stanley Gardner (1889-1970) könyveit olvasta, sajátította el a bűnügyi regényírás alapjait. Első ilyen jellegű elbeszélése egy magazinban jelent meg 1933-ban. Első regénye, a „Hosszú álom” amelynek magánnyomozó főhőse Philip Marlowe 1939-ben jelent meg.
A következő év Marlove-regénye a „Kedvesem, Isten veled!”, amelyet három alkalommal is megfilmesítettek. 1944-ben Edward Dmytryk a „Gyilkosság a gyönyöröm” blikkfangos, de ijesztően ostoba címmel. Ebben Marlowe alakítója Dick Powell, akit addig vígjátéki szerepkörben ismertek a mozilátogatók, az új karakter szokatlan volt számukra, nem is aratott vele nagy sikert. Az 1975-ös Dick Richards féle változatban Robert Mitchum játszotta a cinikus, állandóan italra szomjazó magánhekust. Ezt a figurát rajzolta meg Chandler a könyvei oldalain, látva ezt az alakítást ő is elégedetten csettintett volna. Az író regényei annyira sikeresek voltak, hogy egy kivételével („Visszajátszás”, 1958) mindegyiket megfilmesítették.
A sikeres könyvek és adaptációk miatt forgatókönyvek írására is felkérték. Első ilyen jellegű munkája 1944-ben James M. Cain ”Dupla vagy semmi” című regényének adaptációja volt Billy Wilder rendezésében, a címét „Gyilkos vagyok”-ra változtatva. Sikerességét az Oscar-jelölés bizonyította. 1946-ban ő írta a „The Blue Dahlia” című film forgatókönyvét is, megint Oscar-jelölés lett a végeredmény. Állítólag csak részeg állapotban volt hajlandó befejezni a történet finisét.
Időközben, 1946-ban a kaliforniai La Jollába költözött, itt írta meg utolsó két Philip Marlowe-regényét (Elkéstél, Terry!”, „Visszajátszás”). 1951-ben Hitchcock is dolgozott vele, bár adódtak „némi” kellemetlen összetűzések. Chandler “kövér köcsög”-nek nevezte a Patrícia Highsmith „Két idegen a vonaton” című regényének adaptációjának közben, de az „Idegenek a vonaton” című film hatalmas sikert aratott.
1954-ben meghalt a felesége, írói tehetsége elhalványult, elhatalmasodott rajta az alkoholizmus, bár egész életét kisebb-nagyobb mértékben végigkísérte. Egy évre rá depressziós állapotban öngyilkosságot akart elkövetni, de előtte felhívta a rendőrséget, és közölte velük a szándékát. Halálát, 1959 márciusában tüdőgyulladás okozta.
(Berto49)
