Seiji Miyaguchi

0

Seiji Miyaguchi, japán színész 1913. november 15-én született Tokióban, és 1985. április 12-én hunyt el. A 20. századi japán filmművészet egyik legkarakteresebb és legtiszteletreméltóbb mellékszereplője volt, akit leginkább Akira Kurosawa legendás filmje, a „Hetedik szamuráj” (1954) csendes, halálosan hatékony kardforgatójaként, Kyūzōként ismer a világ közönsége. Bár viszonylag visszafogott, halkszavú színész volt, jelenléte mindig mély nyomot hagyott a nézőben – különösen a morálisan súlyos, belső vívódással teli karakterek megformálásában.

Miyaguchi színházi háttérrel kezdte pályáját, és már fiatalon a Bungakuza színtársulathoz csatlakozott, amely a modern japán dráma egyik fontos műhelye volt. A háború utáni japán filmgyártás virágkorában, az 1950-es évektől kezdve egyre gyakrabban tűnt fel olyan alkotásokban, amelyek a társadalmi igazságtalanságot, a háború traumáját és az emberi jellem összetettségét boncolgatták.

Leghíresebb szerepét Kurosawa "Hetedik szamuráj" című klasszikusában nyújtotta, ahol Kyūzō, a mesterkardforgató szamuráj szerepében tűnt fel. Bár a karakter keveset beszél, Miyaguchi visszafogott, mégis intenzív alakítása az egyik legemlékezetesebb a filmben – méltósággal, fegyelemmel és mély belső nyugalommal ábrázolta a harcművészet igazi mesterét. Érdekesség, hogy Miyaguchi valójában nem tudott karddal bánni, mégis mozgása és jelenléte olyan hiteles volt, hogy a nézők ezt sosem kérdőjelezték meg.

Későbbi éveiben is számos rangos filmben szerepelt, például Masaki Kobayashi "Harakiri" (1962) című filmjében, ahol a régi rendet képviselő, kíméletlen hatalom egyik megtestesítőjét játszotta. A határozottság és a fojtott érzelem kontrasztja sok karakterének védjegye volt. Filmbéli alakításai mellett folyamatosan dolgozott színpadon is, mély elkötelezettséggel a klasszikus és modern japán dráma iránt.

Seiji Miyaguchi színészi stílusa a japán minimalizmus hagyományait követve szikár, precíz, letisztult volt. Nem harsány gesztusokkal vagy nagy monológokkal hatott, hanem csenddel, pillantásokkal, apró mozdulatokkal, amelyekben karaktereinek belső világa bontakozott ki. Életműve a japán filmek emberi, filozofikus mélységeit képviseli, s emellett példát ad arra is, hogyan lehet valaki visszafogott eszközökkel, mégis elementáris erővel jelen egy-egy történetben.

1985-ben, 71 éves korában hunyt el, de neve örökre beíródott Japán és a világ filmművészetének aranykönyvébe. Seiji Miyaguchi a szamurájfilmektől a társadalmi drámákig minden műfajban maradandót alkotott, és alakításai ma is méltán sorolhatók a japán mozi legnagyobb pillanatai közé.